Koronavírus a nagyvilágban: egykori dunaújvárosi mesél a Brooklynban tapasztaltakról

Mióta él az Egyesült Államokban? Milyen célokkal költözött ki oda?

– Dunaújvárosból érkeztem 21 évvel ezelőtt Brooklynba az akkor 15 éves lányommal a válásom után. Az volt a célom, hogy pénzt gyűjtsek, hogy Dunaújvárosban később lakást tudjak majd vásárolni. A lányom már Amerikában járt iskolába, én pedig dolgozni kezdtem. Aztán múltak az évek, a pénz viszont nem úgy gyűlt, ahogy reméltem. Közben a kislányomból nagylány lett, megismerkedett egy fiúval, összeházasodtak, most az építőiparban dolgozik.

Családoknál dolgozom, gyerekekre vigyázok, takarítok, néha betegeket ápolok, és mivel értek a festés-mázoláshoz is, néha lakásokat festek. Ugyan elvégeztem kozmatikai tanfolyamokat is, de az a munka nem a legjövedelmezőbb, nem tudnék megélni belőle. Most a kutyusommal élek együtt.

Mikor hallottak először a koronavírusról? Mi volt a reakciója az amerikaiknak a vírusra?

– A vírusról akkor értesültem, amikor decemberben Kínában megjelent. Az USA területén január közepe, vége felé hallottuk először a televízióban, hogy koronavírussal fertőzött beteg van az országunkban. Azonnal elkezdték felhívni az emberek figyelmét a szükséges óvintézkedésekre, ám ezt sokan egészen addig nem vették komolyan, míg rohamosan nem kezdett emelkedni a betegek száma.

Milyen intézkedéseket vezetett be a kormány az országban, Brooklynban?

– Március elején kezdték bezárni az óvodákat, iskolákat. A tömegközlekedés továbbra is működik. Szintén márciusban kezdődött meg a home office is, aki tehette, otthonról végezte munkáját, ám még így is sokaknak kellett fizikailag is jelen lenniük munkahelyükön, sokan utaztak. Március 10-e körül én elvesztettem a munkám, mivel Manhattanben dolgozom, ahova utazással jutok csak el, és a család, akikkel szerződtem, nem akart kockáztatni. Sajnos a metrók nem tiszták, rengeteg hajléktalan utazik rajtuk. Sőt! Egy alkalommal én is épp a metrón ültem, az emberek szájmaszkban, egymástól kellő távolságot tartva utaztak. Egyszer csak az egyik utastársam levette a maszkját és azt láttam, hogy könnyes a szeme, falfehér az ember, majd nem sokkal később rosszul is lett. Ezt látván az emberek rögtön átszaladtak a vonat másik végébe és kiabálni kezdtek vele, hogy betegen miért utazik. Ez volt az a pillanat, amikor én is sokkal komolyabbnak éreztem a veszélyt.

Ijesztő híreket hallani az országból. Milyen a közhangulat, érezhető pánik?

– New York városban kötelező a maszk és a kesztyű viselete, büntetés jár ennek elmulasztásakor. Több millió ember maradt munka és fizetés nélkül. A kormány heteken keresztül tárgyalt arról, hogy miként segíthetnek az embereken. Be lehet jelentkezni munkanélkülinek, úgy heti 400-500 dollárt kaphat az ember, ám mivel már körülbelül 3 millióan igényelték ezt, fennakadások vannak a túlterhelés miatt a rendszerben. A lakásbérletek nagyon drágák, a segélyből lehetetlen fizetni őket. Emiatt a bankok nem számolnak késedelmi kamatot.

Április 29-ig tartanak zárva az üzletek, iskolák. Az oktatási intézményekben számítógépen keresztül zajlik a tanítás.

Amit lehetett, bevásároltam, hetente egyszer járok az üzletbe tejet, kenyeret venni, akkor is maszk és kesztyű van rajtam. A kutyusommal naponta kétszer sétálok a kihalt utcákon, félelmetes a csend, autó is alig jár, sokszor csak a mentőautó szirénáját hallani. A Maimonides Kórház tőlem két utcányira található, gyakran látom a két hatalmas fehér sátort az épületnél, amit azért állítottak fel, mert ott végeznek teszteket. Az épület hátsó oldalánál pedig egy hatalmas, kamion méretű hűtőautó áll. Félelmetes látvány.

Nálunk az egészségügyi dolgozóknak nincs öltözője, munkaöltözetükben utaznak a munkahelyükre, emiatt gyakran látni, hogy a kórházi dolgozók az egész nap viselt ruhájukban, fejükön papír sapkával, maszkkal, kezükön kesztyűvel ülnek be saját autóikba egy műszak végén.

Az üzletek március közepétől zártak be, mindössze csak a nagyobb élelmiszerboltok és pár kisebb üzlet maradt nyitva. No meg persze a gyógyszertárak. Ettől eltekintve azonban vannak olyan környékek, ahol az emberek fittyet hánynak a korlátozásokra, tömegesen járnak vásárolni, templomokba. Nem meglepő módon köztük sokan meg is betegszenek. A rendőrség folyamatosan azon dolgozik, hogy ezeket a csoportosulásokat feloszlassa.

New York város polgármestere igyekszik a lehető legtöbbet megtenni az emberekért, szinte állandó harcban áll Donald Trump elnökkel, mert a városban nincs elég maszk és lélegeztető gép.

Nemrégiben érkezett Manhattanbe egy óriási mentőhajó, ahol csak a nem fertőzött embereket látják el és a sürgős műtéteket végzik el, hogy a kórházakban kellő helyet tudjanak biztosítani a a regisztrált koronavírusos betegeknek. Sajnos kevés a felszerelés, rengetegen halnak meg. Az április 7-i adatok szerint New Yorkban 138.836 regisztrált fertőzött és 5.489 halott volt.

A buszok ingyen szállítják az embereket, akik az első ajtót nem használhatják, a busz eleje sárga szalaggal van lezárva, hogy a sofőr közelébe se tudjon senki menni. Sok taxis átlátszó műanyaggal választja el a hátsó ülést az elsőktől, és szinte csakis nyitott ablakkal közlekednek. A boltokban sok helyen műanyag plexit tettek fel a pénztáraknál, és egy asztalt a távolság miatt. Tíz embernél több nem mehet be az üzletekbe, sárga szalaggal van kijelölve sok helyen a távolság. A készpénzhasználat még zajlik, fontos, hogy utána jól fertőtlenítsük le a kezünket!

Fordult elő olyan, hogy valamiből hiánycikk lett és nem lehetett sehol kapni a boltokban?

– Mint sok helyen, nálunk is hiánycikk a maszk, a kézfertőtlenítő, ha esetleg előfordul belőlük egy-kettő üzletben, ott rögtön magas áron adják őket. A papírtörlő, WC papír is sokszor elfogy, korlátozott mennyiségben lehet kapni, akkor is borsos áron. A környékemen szinte minden üzlet bezárt, mindenki fél és félti a családját.

Miben látja a helyzet megoldását, mit üzenne az embereknek?

– Úgy gondolom, hogy otthon kell maradnunk, mindenkivel csak telefonon vagy interneten lenne szabad kommunikálnunk. Életem legszomorúbb szülinapja volt az idei március 28., magamnak sütöttem tortát, a lányom és a barátaim csak kamerán keresztül tudtak felköszönteni. Fájt, de kibírtuk, tegyen így mindenki!

Emellett fontos a sűrűn elvégzett kézfertőtlenítés, az utcai ruházat, cipők tisztítása. A boltból hazavitt dolgokat még kesztyűben csomagoljuk ki, amit lehet, fertőtlenítsünk. Együnk sok vitamint, táplálkozzunk egészségesen. Végül, de nem utolsó sorban, ami a legfontosabb, és sajnos ezt naponta látom a környékünkön, maszkokat és kesztyűket ne dobáljunk el az utcán!

Sokat gondolok Magyarországra, hiányoznak az otthoni családtagok, ismerősök. Mindenkinek azt kívánom, hogy vigyázzanak magukra!