Huszadik századi, helyi hadtörténeti kiállítás nyílt Lepsényben

A tárlat december 31-ig látogatható. Ottjártunkkor a lepsényi „múzeumi mindenes”, könyvtáros Borsos György tartott eligazítást. Íme!

– Tárgyakat mutatunk be, írott dokumentumokat, háborús fényképeket – vágott bele. – Van három sisakunk. Az orosz a legkerekebb, csak pici védő van rajta az elején: az oroszoknál mindegy volt, mert sokan voltak… A sisak teteje vékonyabb, mint a pereme, mert amikor gyártották: préselték, nyújtották, így a közepe elvékonyodott – magyarázta. – A magyar szintén elég vékony, az itt kiállított darabot gránáttalálat érte, látszanak rajta a lyukak. Amott a német sisak: az sokkal nehezebb, mint a másik kettő, illetve sokkal biztonságosabb, mert ugyanolyan vastag a teteje, mint a pereme – folytatta.

Kiss József hadifogságból hazaküldött levelei is olvashatók

Orosz Nagant maradványai, hozzá tartozó peremezett lőszer is a tárgyak között, továbbá látható német horgos lőszer is, mindkettő mérete 7,62 milliméter. Orosz kézi­gránát és nyomjelző lövedékkel működő páncéltörő gránát is szemügyre vehető, ahogy második világháborús lőszertartó láda, úgynevezett rakasz is, valamint katonai kulacs, tábori telefon. Egy 1941-ből származó emlékérem is látható, amelyet anno a Délvidék visszafoglalásában részt vevők kaphattak.

– Ez egy 1945–1990 közötti magyar gyakorlóakna – mutatott György a terem közepére. – Bakelitből van, feketére színezve, most gipsz van benne. A bemutató kedvéért ráhelyeztünk egy lánctalpat – fűzte tovább.

– Na, ez az érdekes! Ez egy katyusa, Sztálin orgonáinak nevezett rakétakivető egy példánya, egy hajtóműház, ami felrobbant a kilövés után – mutatta fel egyszeriben a torz relikviát.

Aztán áttértünk a fotókra.

– Olyan képeket raktam ki – a könyvtár, illetve egy mezőszentgyörgyi retró weboldal gyűjteményéből –, amelyeken fegyverek vagy katonák vannak. Első, illetve második világháborús fotók is vannak, és három kép a háború utáni időszakról. Sebők János honvéd tábornok, vezérőrnagy képe is látható – sorolta.

Sebők János Mezőszentgyörgyön született 1929. október 8-án. A Tapolca helyőrség dandárparancsnoka volt 1978–1989, illetve országgyűlési képviselő 1985–1990, 1994–1998 között. 1989. december 1-jén ő nyújtotta be a szovjet csapatok kivonásáról szóló határozattervezetet, amelyet az Országgyűlés 1990. január 31-én fogadott el.

Egy regruta portréja is megtekinthető.

– Sorozás után akiket a veszprémi vagy fehérvári sorozóbizottságban állományba vettek, de még nem mentek el egyből katonának, szalagot tűztek a kalapjukra, ez azt jelentette, hogy tartalékba kerültek: ha jött a parancs, egyből be kellett vonulniuk – magyarázta Borsos György.

– A legutolsó helytörténeti klubfoglalkozásra Szabó Károlyné Rábai Rózsa hozott családi képeket, az ő édesapja, Rábai József látható itt huszárfelszerelésben, tiszti huszárkarddal, lovon lefényképezve – mutatta György.

A kamaratárlat közreműködőivel való egyeztetés, rendezés során derült ki a múzeumban már hosszú ideje kiállított réz háti permetezőről, hogy az bizony amolyan háborús permetező!

Az egyik heveder első világháborús lőszertartó hevedere. A permetezőcső egy 138×18 mm-es hatástalanított, átfúrt lőszerből van. A permetezőtartály hátulján a Weiss Manfréd Művek felirat nyomai olvashatók, amely gyár az első világháború idején jelentékeny hadiüzeme volt az Osztrák–Magyar Monarchiának. Az átalakított permetező utóbb már csak kerti kártevőkre vadászott.

A kiállításon Kiss József lep­sényi honvéd orosz hadi­fogságból 1946–48 között ha­zaküldött vöröskeresztes leve­lezőlapokra írt soraiból is olvasható néhány.