Gabonakeresztek a Jakab-portán – Aratónapot tartottak Pátkán

Gyülekeznek a népek a Szent Anna-templom mögötti utcában, befut Lángi László a lovas fogattal, amit Gyenes Lajos lovai húznak, valamint a két, utánfutóval felszerelt traktor, Albrecht Attilával és Kovács Istvánnal a nyergében. Magyar zászlókkal és díszes koszorúkkal övezetten, jókedvűen, tangóharmonikával kísért népdalokat énekelve vonulunk a Jakab-portára.

„János, ne kalapáld már annyira azt a pengét!” – feddi meg Margit asszony a férjurát. „Kezdenénk a ceremóniát…”

Margitka, az aratógazda, Jakab János édesanyja kedves szavakkal köszönti az aratóbandát, a kaszásokat, a marokszedőket, a kévekötőket, s valamennyi derék atyánkfiát, no meg az érdeklődő sokaságot, az aprónéppel megfutó családokat a bemutatón; majd Csík Sándor mesél a régi aratásokról. „Az önkormányzat első alkalommal rendezi meg, hagyományteremtő szándékkal, az aratónapot…” – veszi át a szót Varga Géza önkormányzati képviselő, a kulturális bizottság elnöke, az egyik fő szervező.

A gazda édesapja, szintén János (de amint megtudjuk, még az unoka is a János nevet kapta a keresztségben…), a húzós aratópálinkát kínálja körbe, egy-egy slukk mindenkinek jólesik a tüzes alma- és törkölypárlatból. Közben arra is fény derül, hogy a bandagazda tisztét Varga Géza uram tölti be, de mindjárt három „első” kaszást is maga mellé int, Jakab János (az idősebbik), Stró Tibor és Zaka István személyében. És kezdetét veszi a tritikálé kaszálása. Egyre szaporodnak a kévék, a keresztek és a képék, besegít a munkába vagy 60 éves masinájával Papp Tibor is. A cséplés már az Ivánka-kúria udvarán zajlik, cséphadarókkal, illetve Pásztor József és családja nyomtató lovának közreműködésével. A díszes menet átadja az aratókoszorút gazduramnak, aki csülökpörkölttel és jóféle vörösborral vendégeli meg az egész kompániát…