A fehérvári fénycsík beépítési technológiája egyedülálló volt

Mint Bozai István városgondnoktól megtudtuk, a rendszeres karbantartási szükséglet oka az inda néven a város-szépészet és -gépészet részévé lett játékos fénycsík érzékenysége a bejutó nedvességre és a porra. Az acél és üveg találkozásánál a burkolat hermetikus, teherbíró és időtálló szigetelése nem egyszerű feladat, így a beépített izzókat meglehetősen gyakran kell cserélni, a fényalagút belsejét pedig takarítani. A városgondnokság, összevárva a meghibásodásokat, általában évente kétszer rendeli meg a rendbetételt, jellemzően a nyár elején, aztán késő ősszel.

A belvárosi fénycsík egyébként – bizonyos vélekedésekkel ellentétben – nem a bringásokat fölvezető fotonpálya, annál is inkább, mert a belvárosban a kerékpározás ellenjavallt. A tervezői elgondolás inkább orientális és organikus, tekergő indamotívumot álmodott a kőburkolatba.

Emlékezetes: a kivitelezők az inda telepítését 2013 májusában kezdték meg a megújult Fő utcában. A lefektetett világítótesteket több mint 1300 méter hosszan futtatták végig az új kőburkolatban kialakított csatornarendszerben. A világítótestek alkalmasak RGB LED izzók fogadására, így az inda elvileg bármilyen színű világítás beállítására alkalmas, központi vezérléssel pedig futó fényre vagy fényjátékra is be lehetne állítani. Ilyen technológiával korábban még sehol nem építettek be kültéri burkolatba nagy teherbírású világítótesteket, így a szigetelés időtállóságát sem volt mód korábban tesztelni.