Gyapjúfesztivál és -ünnep – Juhász Imre egy juhászdinasztia utolsó sarja

A Magyar Gyapjúfesztivált – a gyapjúval foglalkozó szakemberek és kézművesek országos találkozóját – hatodik alkalommal rendezték meg nemrégiben a Rác utcában. A gyapjús kavalkádot a Fehérvári Kézművesek Egyesülete és Füzes Zsuzsanna zalaszegvári szövő, az egyesület tagja jegyezte. A négygyermekes családanya gyerekkora óta foglalkozik textillel, megtanult rokkán fonni, majd szőni. Amint hangsúlyozza: nem tud betelni a technikában rejlő kimeríthetetlen változatossággal, szeretné visszahonosítani és népszerűsíteni a kézi gyapjúfeldolgozás hagyományos és újszerű módjait.

A gyapjúfesztivál fő célja minden évben a gyapjú kézi feldolgozásának ismertetése, valamint a hazai gyapjú mint nyersanyag népszerűsítése – teszi hozzá Szenczi Jánosné Török Zsuzsanna szövő, az egyesület elnöke. – Egy kellemes napra szövetkeztünk mindannyian – jegyzi meg végül. Nomen est omen – a név maga az ember. Juhász Imre uram bajuszt visel, a fején kalap, a vállán bakonyi cifraszűr, a lábán csizma, a kezében juhászbot. Tavalyi tiszte a cikta juh nyírásának bemutatása volt a városi népeknek a palotavárosi tízemeletesek árnyékában. Külön is felhívta a figyelmünket: ő bizony nem birkát, hanem juhot nyír!

Az idén nincs juhnyírás, annál inkább van suba, kolomp és juhászbot. Imre míves, hosszú juhászbotot mutat az őt körbeállóknak, a juhász támaszát. A rövidebbek a pásztorbotok, a jószág megdobálására, eligazítására valók. Bekecs, ködmön, suba és szűr – no, itt kezdjük elveszíteni a fonalat. Igen, a fonalat, hogy a fesztivál stílusához hűek legyünk. A mesterség apáról fiúra szállt a családban – eleveníti fel a múltat a szabadegyházi juhász a krónikásnak. Subát készít, bekecset varr, féltve őrzi a juhász szakma kellékeit. Szívesen mesél, kiállításokon mutatja be a maga készítette használati és dísztárgyakat, becses gyűjteményét, köztük a kolompokat, a merinó és racka trófeákat. A fehérvári fesztivál visszatérő vendége.

Két évtizeden át juhászként dolgozott Borsod, Heves, Nógrád és Veszprém megyében, aztán a sors úgy hozta, hogy 1989 óta gyári munkásként keresi a kenyerét Szabadegyházán. A hagyományt viszont szívvel-lélekkel őrzi. Juhász Imre egy juhászdinasztia utolsó sarja, rákényszerült, hogy feladja a hivatását, sajnálja, hogy nincs, aki továbbvigye a szakmát. Úgy mondja: sorsában ott a magyar nép sorsa, de mégis – mintegy hitvallásként papírra is vetette –, szívében örökre juhász és szabad marad!

A székesfehérvári gyapjúfesztiválon egyébként átadták a Harmatcseppek Műhely és a Fehérvári Kézművesek Egyesülete által kiírt Alkoss szabadon gyapjúból! pályázat díjait is. A kihívásra huszonkét alkotótól hetvennégy munka érkezett, a legfiatalabb pályázók 5-6 évesek voltak. A fődíjat, a vadonatúj rokkát a Fórizs család vihette haza, akik a tanyájukon nevelt, saját juhaik gyapjából készült tárgyegyüttessel (egyebek között Waldorf-baba, növényi festésű fonal, nemezpapucs és kézzel varrott, steppelt takaró) neveztek. Különdíjban részesült Markótné Molnár Borbála és Bán Andrea, a Zsótér család, Vidák-Bécs Máté, Hercig Marianna, Pónya Anett, Som Virág és Janzsó Antalné. Valódi különlegességnek számított a rendezvény díszvendége, Yntymak Abdyldaev kirgiz ruhatervező. A mosolygós fiatalember nemez ruhakollekciójával érkezett, melynek inspirációja az ősi motívumokban rejlik.