Milyen legyen a konyha? – Szempontok, amiket a tervezéskor végig kell gondolnunk

Az ideális konyhán persze mindenki mást ért, hiszen nem mindegy, mekkora alapterületet kell berendeznünk, hány tagú a család, mennyit főzünk – ezeket a szempontokat célszerű végiggondolnunk, amikor megtervezzük a konyhánk kialakítását. Az persze – bármekkora is a hely – , lényeges, hogy kövessük a technológiai sorrendet. Ezért a legtöbb lakberendező azt tanácsolja: induljunk ki abból, hogy amikor megérkezünk a bevásárlásból, az élelmiszereket rendszerint a hűtőszekrénybe kell tennünk. Jó, ha van a hűtő mellett egy kipakoló felület, ahová letehetjük a kosarat, és szortírozhatjuk a tartalmát. A következő fontos „állomás” a mosogató, ahol megmoshatjuk a húst, zöldséget. Majd az előkészítő pult következik, ami a mosogatót elválasztja a tűzhelytől. Végezetül pedig nem árt egy olyan felület sem, amelyre a főzés után tehetjük az ételeket.

Mivel a hűtő, a mosogató és főzőlap köré csoportosul a konyhában végzett munka nagy része, ezt a három legfontosabb zónát képzeletben összekötve alakul ki egy „munkaháromszög”. A lényeg, hogy ne legyenek ezek a zónák egymástól se túl távol (mert akkor sokat kell mászkálni a konyhában), de ne is legyenek egymáshoz közel (mert akkor meg a igen szűknek érezzük a teret). A legtöbben ezért az úgynevezett párhuzamos konyhára esküsznek. Általában egy normális méretű konyha elegendő ehhez az elrendezéshez: az egymással szemben lévő két falfelület mentén alakítjuk ki a zónák munkaháromszögét, és így még elegendő munkapultot is kialakíthatunk. (Különösen, ha az étkező számára van egy plusz helyiségünk is.)

Na persze, a panellakó háziasszonyok erre bizonyára felsóhajtanak, hiszen a régi panelépületekben meglehetősen szűkre, keskenyre szabták a konyhákat. Ezekben leginkább az „egysoros” elrendezés a legpraktikusabb: azaz a munkaháromszög zónáit is egy sorban kell kialakítani. Olyan panellakást is láttunk, ahol az egysoros konyhában úgy sikerült a zónákat megfelelő távolságba helyezni és még egy pici étkezősarkot is kialakítani a keskeny konyha végében, hogy az előszobában, közvetlenül a konyha mellett helyezték el hűtőszekrényt.

Az L-alakú konyha akkor ideális választás, ha nagyobb a tér és egy kis étkezőasztalt vagy konyhaszigetet is akar a háziasszony a konyhában kialakítani. Ez a megoldás nagyszerűen hasznosítja a sarkot, illetve arra is alkalmas, hogy a konyhát egyesítsük az étkezővel. Ha viszont abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy egy jókora méretű konyhánk van, akkor érdemes megfontolni az U-alakú elrendezést. Így lehet teljes mértékben kihasználni a helyiséget, amelyben rengeteg tárolót helyezhetünk el, és így minden könnyen elérhető marad. Ha a konyha óriási, akkor figyelni kell arra, hogy a munkaháromszög egyes pontjai ne legyenek túl távol egymástól. Ez úgy is kiküszöbölhető, ha konyhaszigetet is alkalmazunk a konyhában…

A konyhasziget kitűnően alkalmazható az úgynevezett „amerikai konyhás” lakásokban – segít a konyhát elválasztani a nappalitól. Olyankor akár egysoros elrendezésű is lehet a konyha: a sziget munkapultként és (vagy) reggelizőhelyként használható.

Ha a nappalival egybenyitott konyhát alakítanak ki, sokan arra törekednek, hogy semmi se legyen szem előtt. Nos, manapság minden háztartási gép beépíthető a szekrényekbe vagy a pult alá. Ám az így kialakított konyha elég drága, a gépek elrejtéséhez pedig elég sok hely is kell. Mások inkább egy-egy formatervezett, feltűnő masinát szereznek be, amelyek a konyha díszeivé válnak.

Bármelyik elrendezés mellett is döntünk, a szekrényektől azt várjuk, hogy mindent elnyeljenek, és lehetőleg semmit ne kelljen sokat keresgélni. Nagyon jó szolgálatot tesznek a pult alatt elhelyezett finoman gördülő mély fiókok fiókok, amik könnyen kihúzhatók, és ha megtaláltuk amit kerestünk, elég a térdünkkel visszalöknünk. Manapság már a sarkok is praktikusan kihasználhatók. a sarokszekrényekhez léteznek olyan fémrácsok, amelyek az ajtóval együtt kihúzhatók.