A szabadságért hét börtönévvel adózott Klébert Márton

Hét év börtönt szenvedett – az agyonhallgatás és a hazugság homálya fedte el sokáig nevét.

Nagy az adósságunk az ’56-os hősökkel kapcsolatban. A mártírokat, a budapesti forradalmárokat emlegetjük leginkább, de annyi még a fehér folt! Egy tiszta emberről, Klébert Márton orvos-fogorvosról mesélt unokaöccse, Hargitai László, aki nagybátyja hatására lett fogorvos, és csillogóbbnak látja emlékét, mint valaha.

A családfát vázlatosan rajzolja meg a szükséges összefüggésekhez az 1944-ben született unokaöcs. Hargitai László Alcsútdobozon él és praktizál, a rendszerváltást követően húsz évig volt a község polgármestere. Nevét egyetemista korában magyarosította Guttmannról, mindkét ágon vannak német eredetű felmenők. Az apai nagyapa, Guttmann János Ausztriából származott, Trianon előtt Erdélyben szolgált műszaki tisztként, párbajozás következtében megvakult, Köntös Arankával kötött házasságából egy fiuk született, Aradon éltek. Ifjabb Guttmann János jogvégzett köztisztviselő lett Budapesten, ő vette feleségül Klébert Máriát – László fiuk mellett egy lányuk született, Éva.

Az anyai nagymama, a szári Schmidtmayer Katalin a székesfehérvári Klébert Márton vasutashoz ment feleségül, két gyermekük született: 1912-ben Márton – történetünk hőse – és Mária, László édesanyja. A Klébert-gyermekek 1926-ban, apjuk halálával árvaságra jutottak, hazatértek Szárra, Schmidtmayer nagypapához. Márton kiválóan tanult, Székesfehérváron érettségizett, egy évet Hajmáskéren szolgált önkéntes tüzérként, a pécsi orvosi egyetemen doktorált 1938-ban.

Fogorvosként gyakornokoskodott a budapesti fogászati klinikán, főhadnagyként egy sebesültszállító gépkocsioszlop parancsnoka volt a 2. Magyar Hadseregben, a Donnál! Isten hazavezérelte, 1946-ig fogszakorvosként praktizált a fővárosban, majd bányakörzeti orvosként tevékenykedett Száron. A tatabányai kórház fogászatára került, 1955-től főorvos, a kommunista időkben megerősítették tartalékos orvos főhadnagyi rendfokozatát – noha nem lépett be a pártba! A pontos életrajzi adatokat B. Stenge Csaba hadtörténész, a tatabányai megyei levéltár igazgatója Tatabánya az 1956-os forradalom és szabadságharc idején című tanulmánya tartalmazza, hiánypótló, részletes publikációban.

Tatabányán október 23-án nem robbant ki még a forradalom, október 26-án azonban megkezdődött a sztrájk. Az elfoglalt Bányász Rádió stúdiójában felolvasták követeléseiket, az október 28-ai Népház-beli tanácskozáson a városi forradalmi munkás- és katonatanács elnökének választották Horváth Endrét, titkárnak a köztiszteletben álló Klébert Mártont. E napon konkrétan egy lincselést is megakadályozott Klébert Márton, amit büntetésekor nem vettek figyelembe vérbírái. A forradalom hívei naivan hittek és bíztak, november 1-jén megalakították (a később legitimnek szánt önkormányzatot) a Komárom Megyei Nemzeti Tanácsot, ennek ideiglenes vezetői is Horváth és Klébert lettek.

Újabb naiv, hősies lépés: november 4-én hajnalban megindult Magyarország ellen a szovjet invázió, ám Tatabányára nem vonultak be. A városi forradalmi munkás- és katonatanács Klébert – „parlamenterként” – vezette küldöttsége felkereste a Tatán állomásozó szovjet csapatokat, tárgyalni. Beszolgáltatják a fegyvereket, ígérték, a lakosság fegyelmezetten viselkedik, cserébe a szovjetek nem vonulnak be a városba. Végül november 11-én Tatabányán felállt az első szovjet katonai parancsnokság. A megalakult Kádár-kormány több munkástanácsi vezetőt letartóztatott december 5-én, december 30-án hajnalban hurcolták el a tatabányai forradalom vezetőit, köztük Klébert Mártont.

Gyalázatos tárgyalás után ő kapta a leghosszabb börtönbüntetést, az 1963-as amnesztiával szabadult. A rendszerváltás után szerettek volna betekinteni az ellene szóló tanúvallomásokba, mondja László, az unokaöccse, aki a nagybátyja hatására lett orvos. Ám a dokumentumokat eltüntették! Mikor? Talán 1989 körül? A felesége elvált tőle, édesanyja 1962-ben meghalt, ezt egy smasszer a temetés után vetette oda neki foghegyről. László gyerekként járt a bíróságon édesanyjával többször is, rendszeresen látogatták a váci börtönben nagybátyját, beleégtek azok a napok, azok az események.

Klébert Márton szabadulása után, húga segítségével, ötvenegy évesen, mindössze két ingnyi „vagyonával” újraépítette az életét, a fogorvosi pályára is visszatért, emberi nagyságát bizonyítva. Gyermeke nem született, 1978-ban hunyt el, szívinfarktusban, Száron nyugszik a temetőben. Adózott a hazának a háborúban és a forradalomban, hét hosszú évvel megsarcolták a börtönben, egész életében segített.

Mondjuk ki hangosan a nevét.