A cél: kapjanak nemzeti támogatást

2022.04.08. 17:30

Vízhiánytól szenvednek a halastavak

Nem enyhítették a halas­tavak súlyos vízhiányát az elmúlt napok esőzései, a lehullott csapadékot ugyanis azonnal elnyelte a szomjas föld – állítja egybehangzóan két megyei halgazdaság vezetője.

Dávid Erzsébet

Amikor még elfogadható volt a tavak vízszintje. Őszi lehalászás Rétimajorban

Forrás: Borbély Béla

– Míg az alföldi haltermelők kedvezőbb helyzetben vannak a dunántúliaknál, ott ugyanis a csatornákból pótolni lehet a hiányzó vizet, a mi térségünkben egyéb lehetőségek hiányában csak az égiekben bízhatunk – fogalmaz a dinnyési halgazdaság ügyvezetője.

 

Szabó Krisztián szerint az aszályt nagyon megsínylették a vállalkozás halastavai, annak ellenére, hogy keményen takarékoskodnak a vízzel, s visszaforgatnak, újra felhasználnak minden cseppet. Miután minimális mennyiségű vízutánpótlást kapnak csak, a tavakat nem tudták teljesen feltölteni, „fél üzemben” kénytelenek működni. A százhektárnyi tó­terület felét használják csak ki, és a szokásosnál kevesebb halat telepítettek.

 

A gazdaság és a térség többi halastava azonban nem csak az aszály okozta vízhiánytól szenved, sújtják őket a brutálisan megnövekedett árak is – mondja az ügyvezető. Példaként említi, hogy az egy évvel korábbihoz képest háromszorosára nőttek a gabonaárak, drágult az energia és az üzemanyag, s nem lettek olcsóbbak a halászathoz, halgazdálkodáshoz szükséges eszközök sem. Bár nincs halbőség, de miután évek óta hetenként egy alkalommal a lakosság is vásárolhat halat Dinnyésen, erre az idén is sor kerül húsvét előtt. Igaz, a vásárlóknak ezúttal a korábbinál valamivel többe kerül majd a böjt idején fogyasztott halétel.

 

– A vízhiány ellen nem tudunk védekezni, mivel nem vagyunk képesek vizet fakasztani. Hiába volt az elmúlt napokban eső, annyira szomjasak a földek, hogy azonnal el is nyelték a lehullott csapadékot, s a vízfolyásokon keresztül már nem jutott utánpótlás a tavainkba – fakad ki a megye legnagyobb halgazdaságának, a rétimajori Aranypontynak a vezetője. Lévai Ferenc véleménye szerint megismétlődik a tavalyi év, s újra bebizonyosodik a régi halászbölcsesség, amely szerint „bő víz, bő hal, szűk víz, szűk hal”. Azaz ha kevés a víz, kisebb a haltermés, míg ha feltöltöttek a tavak, bőséges hozamokra számíthatnak a halászok. Most annyira alacsony a tavak vízszintje, hogy a legtöbbnél még a minimális szintet sem éri el. A szűkebb élettér miatt kevesebb a hal, ezért a tógazdaság elsősorban szerződéses partnereinek – a horgászegyesületeknek és néhány kereskedőnek – az igényeit elégíti ki, a lakosság számára nem tart húsvéti halvásárt.

 

Az aszály, a kedvezőtlen időjárás, az alacsony víz­állást kihasználó, brutálisan nagy kormoráninvázió, az alapanyagok, eszközök drágulása mellett égető gondot jelent a gazdaságoknak a katasztrofális munkaerőhiány. (Az Aranypontynál például mindössze öt halász dolgozik az ezerhektárnyi területen, s a csapat kiegészítésére a tisztességes munkabér és egyéb kedvezmények ellenére is egy­re nehezebb szakembert találni.) A gondokat súlyosbítja, hogy a problémák kezelésében leginkább csak magukra számíthatnak a vállalkozások. A halastavakat ugyanis hiába sújtja súlyos vízhiány, komoly károkat okozva az érintett vállalkozásoknak, sem az aszályra, sem egy esetleges árvízre vagy más természeti csapásra nem köthető biztosítás. Egy kedvezőtlen besorolás miatt pedig még az európai uniós támogatásokból is kimaradnak a tógazdaságok. A szántóföldet művelő gazda minden hektár földjére kap területalapú támogatást, a halgazdaságok azonban – mivel nem a mezőgazdasági ágazathoz, hanem a halászati alaphoz sorolták be őket – nem juthatnak hozzá a számukra létfontosságú segítséghez. Pedig ez indokolt volna azért is, mert a gazdaságok nem csak haltermelést folytatnak, vizes élőhelyként a tavak több tízezer védett madárnak és állatnak adnak táplálékot, nyújtanak menedéket, fészkelőhelyet, s pozitívan befolyásolják környezetük mikro­klímáját. A kedvezőtlen uniós megkülönböztetés ellen tíz éve küzd a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (Mahal). Bár halászainknak jóval több támogatásra volna szükségük, az azért jó hír, hogy az EU halászati alapjából Magyarországnak járó pénz 15 százalékát – több más cél mellett – a természeti értékek megőrzésére lehet felhasználni. A Mahal itthon is küzd, a továbbiakban azt kívánja elérni, hogy több más országhoz hasonlóan nálunk is kapjanak nemzeti támogatást az édesvízi haltermeléssel foglalkozó vállalkozások.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában