Eleget kell tenni az állati eredetű melléktermék-bevallási kötelezettségnek

Az állati eredetű melléktermék fogalmát az ide vonatkozó jogszabály a következőképpen határozza meg. Ezek olyan állati eredetű termékek, amelyeket nem szánnak emberi fogyasztásra. Amennyiben ezeket nem kezelik, vagy használják fel biztonságos módon, kockázatot jelentenek az emberi és az állati egészségre. E körbe tartoznak például az állattartó telepeken elhullott gazdasági haszonállatok, valamint a kedvtelésből tartott állatok tetemei mellett az olyan húsok, halak, tej és tojás is, melyeket különböző okok miatt már nem szánnak emberi fogyasztásra.

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) mindenkinek felhívja a figyelmét arra, hogy fontos tudni az étkezési hulladék és az állati melléktermék fogalmát és a köztük lévő különbséget. A vonatkozó EU-s rendelet szerint az étkezési hulladék kategóriába tartozik az éttermekben, vendéglátó-ipari egységekben, a nagy központi és a kisebb háztartások konyhákban keletkező valamennyi étkezési hulladék, beleértve a használt sütőolajat is.

Az étkezési hulladék csak akkor tartozik az állati melléktermékeket szabályozó jogszabályok hatálya alá, ha nemzetközi viszonylatban működő közlekedési eszközről származnak, ha takarmányozási célra szánják, vagy ha biogáz, komposztáló vagy állati melléktermék feldolgozó üzemben használják fel. Az étkezési hulladék, közismertebb nevén a moslék, állati melléktermékekhez való besorolását a felhasználási cél határozza meg.

Hogy kinek kell számot adni a NÉBIH felé, arról Sziebert Gergelyt a Fejér Megyei Kormányhivatal Agrárügyi Főosztályának vezetőjét kérdeztük. A megyei főállatorvos elmondta: Az állati eredetű melléktermék – így különösen az elhullott állat tetemének – tulajdonosa – beleértve, azokat is, akiknél keletkezik- saját költségén köteles annak elszállításáról, ártalmatlanná tételéről, megsemmisítéséről gondoskodni. Ezzel párhuzamosan köteles az előírásoknak megfelelően az élelmiszerlánc-felügyeleti szervet minden év március 1-ig értesítenie. A bevallói körbe tartozhatnak többek között az élelmiszerforgalmazó kereskedelmi vagy éppen vendéglátó egységek, az állattartó telepek, a vágóhidak, az élelmiszeripari vagy vadfeldolgozó létesítmények is. De ide sorolandó valamennyi települési gyűjtő, takarmány előállító üzem, oktatási, kutatási, diagnosztikai intézmény, valamint állategészségügyi szolgáltató is.

A főállatorvos válaszaiból az is kiderül, hogy a jelentési kötelezettség alól mentesülnek a kislétszámú állattartó telepek, valamint azon élelmiszer-forgalmazó létesítmények, vendéglátóipari egységek, intézmények, közintézmények, ahol a keletkezett állati eredetű melléktermékek vagy az élelmiszer-hulladék mennyisége a heti 20 kilogrammot nem haladja meg. Utóbbi esetben fontos, hogy az eltérést a területileg illetékes járási hivatalnak be kell jelenteni nyilvántartásba vétel céljából.

Azt is megtudtuk, hogy sem a hazai, sem pedig az Európai Uniós jogszabályok sem térnek ki kifejezetten az őstermelők állati eredetű melléktermék-jelentési kötelezettségére, így rájuk is ugyanazon szabályok vonatkoznak, mint bárki másra. Abban az esetben, ha a fent leírt kivételek nem alkalmazandóak az adott gazdálkodóra, neki is be kell nyújtania az éves jelentést.

Természetesen az adminisztráció csak a jéghegy csúcsa, hiszen a legnagyobb feladat a szóban forgó anyagok eltávolítása, megsemmisítése.

Sziebert Gergely elmondta: -A különböző kategóriába tartozó állati eredetű melléktermékek esetében többféle megengedett ártalmatlanítási vagy felhasználási lehetőség áll rendelkezésre. Elsőként a takarmányozási célokra történő felhasználási lehetőségek, melyek csak szigorú feltételek és előírások mentén lehetségesek. A másik megoldás a mezőgazdasági termőterületen történő felhasználás, mint például az emésztési maradványanyagok, a csont és húsliszt és más állati eredetű melléktermékek, amelyeket szerves trágya vagy talajjavító szerek előállatására használnak fel. Ezek között szerepel például a tojáshéj, a tej, illetve a tejalapú termékek. Szóba jöhet még a tüzelési célú felhasználás, gondolok itt az állati zsírokra, de elképzelhető a gyógyszeripari, a kozmetikai ipari a technikai célú felhasználás, illetve a biodízel előállítás is.

A rendelet aprólékosan részletezett soraiból kiderül, hogy vannak olyan anyagok is, melyek alkalmasak lehetnek orvostechnikai eszközök, akár varróanyag előállításra is. Ebbe a kategóriába tartozik a kutatási, oktatási és más specifikus célokra történő felhasználás is, mint például a kiállítás és művészeti tevékenységgel kapcsolatos hasznosítás.

Az állati eredetű melléktermék jelentés benyújtását évente egy alkalommal a tárgyévet követő év márciusának első napjáig kell megtenni, méghozzá elektronikus úton. A papíralapon történő éves jelentés leadás jogszabályi lehetősége a járási hivatalokban megszűnt és erről egy 2018-as Magyar Közlöny is hírt ad. Arra a kérdésünkre, hogy az idős gazdáknak, illetve informatikailag nehezen fejlődő vállalkozásoknak nem adnak-e mentőövet, a NÉBIH úgy válaszolt: -Amennyiben a jelentésre kötelezett nem rendelkezik megfelelő informatikai háttérrel kötelezettségének teljesítéshez, úgy a járási kormányhivatalok segítségét kérheti az elektronikus benyújtásban.

Szóval nincs kibúvó és nincs már papír alapú bevallás. Amennyiben valaki nem tesz eleget a jogszabályban előírt kötelezettségének, úgy egy esetleges helyszíni ellenőrzés során szankcionálható az állati eredetű melléktermék tulajdonosa.