A halak is megszenvedik a kánikulát

– A tartós hőségben 28-29 fokosra melegedett fel a halastavak vize. S mivel minél magasabb a víz hőmérséklete, annál kevesebb oxigént képes feloldani, lecsökkent a tavakban az oxigén mennyisége.

Apadnak a tavak, romlanak a halak életfeltételei

De nemcsak az oldott oxigénből van kevesebb, fogy a víz is: a forróságban naponta 2 centiméternyit apadnak a tavak. S mivel az éjszakák sem hűvösek, a párolgás napnyugta után sem szünetel. A tartós hőség következményeként romlottak a halak életfeltételei, s ha egyes tórészeken oxigénhiányos zúgok alakulnak ki, ha kismértékben is, de csökken az életterük – mondja a halászati szakember. A laikus azt hinné, a hőséget a víz mélyén hűsölve, „pihengetve” igyekeznek átvészelni a halak, s eszük ágában sincs fickándozni. Mint kiderült, ennek pont az ellenkezője igaz. A melegben ugyanis felgyorsul az anyagcseréjük, ami fokozott mozgásra készteti őket, ami azzal jár, – fogalmaz Lévai – hogy „irgalmatlan mennyiségű”, méregdrága takarmányra van szükségük. A megnövekedett halétvágy pedig jócskán megnöveli a termelésre fordított kiadásokat.

A kánikula kedvezőtlen hatásainak mérséklése miatt egyébként is több a tógazdaság kiadása: a kékalgák elszaporodását például hektáronként 25-30 kilogramm klórmész vízbe szórásával akadályozzák meg, a szerves anyagok bomlása során keletkező, és halak pusztulást okozó káros gázok ellen pedig időnként a tómeder megboronálásával védekeznek. Az odafigyelésnek megvan az eredménye, az Aranyponty vizeiben mindeddig sikerült elkerülni a tömeges halpusztulást.

– Nagyon fontos a halállomány védelme, hiszen nincs az a halmennyiség, amit ne lehetne értékesíteni. A nyári hónapokban heti 6–10 tonna halat fogunk ki és adunk el a horgász egyesületeknek és a vendéglátóknak. Lenne vevő rájuk külföldön is, de a hazai piacot részesítjük előnyben – mondja a szakember.

A magyar hal elismerten jó minőségű, s a termelők mindent meg is tesznek azért, hogy ez így maradjon, de egyre nehezebben tudja kigazdálkodni a ráháruló terheket az ágazat. A tógazdák különösen a vízkészletjárulékot érzik súlyosnak. Az Európai Unió vízkeretirányelvének kötelező alkalmazásával ugyanis a jelenlegi rendszer szerint három jogcímen is fizetnek a felhasznált víz után. De mivel a dokumentum arra is lehetőséget ad, hogy az egyes országok az ökoszociális szolgáltatásokat figyelembe véve, csökkentsék a járulék összegét, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MAHAL), a Nemzeti Agrárkamarával szövetségben javaslatot dolgozott ki, s egységes, hektáronként 1500 forint vízhasználati díj bevezetését javasolja. Számításuk szerint ezt az összeget még elbírná az ágazat teherviselő képessége.

A gazdasági érvek mellett indoklásként azt is hangsúlyozzák: a halastavak nemcsak haltermelő egységek, hozzájárulnak a természeti értékek megőrzéséhez, számos élőlénynek biztosítanak táplálkozási, költési lehetőséget, párolgásuk révén pedig enyhítik az aszályt.