Burjánzanak a vadvirágok a Sóstón

Jó látni, hogy ahol helye van, ott hagyja érvényesülni a természetet és kibontakozni a vadvirágokat a város. Sóstón például a járdák mentén, láthatóan "előre megfontolt szándékkal" hagyják elburjánzani a növényzetet. Csodálatos színpompás virágszőnyegekkel találkozhat itt a járó-kelő, amit hívhatunk méhlegelőnek is - hiszen előszeretettel jönnek ide lakmározni a beporzók -, de ennél lényegesen összetettebb funkciója van egy-egy ilyen területnek. Jót tesz a fauna gazdagságának, a természetes egyensúly fenntartásának, hűs otthont nyújt az avarban megbúvó állatvilágnak, és az már csak hab a tortán, hogy szemkápráztatóan gyönyörű. Azért is érdemes újra és újra felhívni a figyelmet ezeknek a vadvirágos réteknek a hasznosságára és szándékos meghagyására, mert gyakorlatilag minden évben felháborodik valaki azon, miért nem nyírják mindenhol "tövig" a "gazt" és teszik futballpálya-sterillé a területet. 

Ne feledjük: a Sóstó javarésze természetvédelmi terület, ahol a természet elsőbbséget kell, hogy élvezzen, s ahol az ember van a természetért és nem fordítva. Az, hogy ebbe a csodálatos világba beleálmodták a sétányokat, játszótereket és az ember észrevétlenük meglesheti a madárvilág mindennapjait, olyan 21. századi lehetőség, amellyel élni és nem visszaélni kell.