Ilyen a mi kedves anyukánk: soponyai diákok az édesanyjukról

De mit is jelent voltaképpen anyának lenni? Én sem tudnám jobban kifejezni, mint a magyar író, Kőváry Anett, aki úgy fogalmazott egyszer: „Az anyaság alázat. Szolgálat és lemondás. Élethosszig tartó aggódás. Önismereti lecke. Kétkedés és hit magadban. A hited őbenne. Az ő hite tebenned. Bizonytalanság és bizonyosság egyszerre. Könnyek a zuhany alatt. Végtelen fáradtság. Végtelen káosz és mindent elsöprő harmónia. Ismeretlen szívelszorulás. A szeme a szívedben. A hangod az övében. A mosolya mindenhol. Az illata a lelkedben. Szövetség vele. Az anyaság kötelék. Ragaszkodás és elengedés. Kérdések magadnak, válaszok magadtól. Az anyaság áldozat. És mindenekelőtt hála. Hála annak, akit megszültél; és annak, aki téged megszült.” 

Azon túl, hogy apró figyelmességekkel meglepjük édesanyánkat a nemes alkalomkor, mit teszünk még? Mi célt szolgál az anyaság ünneplése? Ennek jártunk utána és iskolás gyermekeket kérdeztünk arról, hogy számukra mit jelent ez a nap és hogyan látják a saját édesanyjukat. A válaszokért Soponyáig mentünk, ahol a Zichy János Általános Iskola első, negyedik és nyolcadik osztályos tanulóival beszélgettünk. Először az első évfolyamos Zoltán fogalmazta meg, hogy milyen az ő anyukája és miért szereti. 

– Azért szeretem az anyukámat, mert tud sütni-főzni és mindig szoktunk együtt rajzolni. Őt tartom a legnagyobb szeretetforrásnak a családban. Ő egy áldott jó ember, mert mindig figyel rám és azt csomagolja tízóraira, amit kérek tőle – mesélte kissé megszeppenve, de mégis mosolyogva a kisdiák, akit az osztályfőnöke a háttérben bátorított. 

A negyedik osztályos Kinga már valamivel bátrabban válaszolt a kérdéseimre. Elmondta, hogy nagyon fontosnak tartja ezt az ünnepet, mert szerinte ez a nap az anyukák tiszteletéről szól. – Hálásnak kell lennünk értük és azon munkálkodni, hogy valahogy visszaadjuk mindazt, amit tőlük kapunk – fogalmazott. Majd segítőkésznek és gondoskodónak nevezte az édesanyját, aki mindig tanul vele és elmagyarázza, ha valamit nem ért. Példaként a matek tantárgyat nevezte meg. 

Végül a nyolcadikos Eugénia árulta el, hogy ő hogyan készül a nagy napra: – Ilyenkor mindig kézműveskedem és kreatívkodom, készítek valamit saját kezűleg anyának. Ő pedig ezen a napon nem végezhet házimunkát, csak pihenhet. Ő az én lelki társam, akivel mindent megbeszélhetek – mondta. Arra, hogy mi célt szolgál az ünneplés, így felelt: – Szerintem ekkor próbálunk valamennyit visszaadni abból a sok szeretetből és gondoskodásból, amit születésünktől kezdve kapunk. Hiszen anya csak egy van, meg kell becsülni – fejtette ki Eugénia. 

Érdekes és megmosolyogtató volt látni, ahogy korosztályonként változik a gyerekek édesanyjukról alkotott képe. Míg az elsős Zoltán a sütést és főzést említette először édesanyja érdemei között, addig a néhány évvel idősebb két lány a gondoskodást, a megértést és segítőkészséget emelte ki. Sőt Eugénia a lelki társának nevezte anyukáját, ami egy még szorosabb és még mélyebb kapcsolatra utal. Az iskolában egyébként jövő hét kedden egy közös anyák napi műsorral is készülnek a pedagógusok és a tanulók.