A békéért imádkoztak a hívek a bodajki kegyhelyen

– Forduljunk az Úrhoz, mert úgy érezzük, hogy itt az ideje a buzgó imádságnak, hogy könyörögjünk az áldott békéért. Még el sem múlt a COVID-járvány, mi, emberek újabb bajt hoztunk a saját fejünkre. Háború dúl a szomszédunkban, ott, ahová Kárpátalja történelmi vidéke is tartozik, és az ott élő magyarok kisebbségben, sokszor nagyon nehéz körülmények között élnek. Nem mi hoztuk ide a bajt, nem mi akartuk, de a háború szele megérint minket is – mondta homíliájában Spányi Antal, majd arra figyelmeztetett, hogy sokan bele akarnak minket sodorni a háborúba, pedig láthatjuk történelmünkből is, hogy egy háborút mindig nehezebb befejezni, mint megnyerni. Kijelentette: nem fegyvert és katonát kell küldeni, hanem minden lehetséges eszközzel békét kell teremteni, hiszen a fegyver nem a békesség eszköze.  

– Megérint bennünket a háború szele, amikor látjuk a hozzánk menekülők hatalmas tömegét. A nőket és a gyerekeket, az időseket, akik segítségre, támogatásra, biztonságra és megértésre szorulnak, és ezt nekik most Magyarország, a mi kormányunk adja meg a karitatív szervezeteken keresztül. A katolikus egyház szervezete, a Karitász is komolyan kiveszi részét ebből az embert próbáló munkából a határon, szinte mindenhol az országban, ahol erre szükség van, de a jelenlegi határinkon túl, Ukrajnában is segít. Jó látni, ahogyan a gyerekek a bajban lévő gyerekeknek gyűjtenek. Jó látni az önkéntesek munkáját, az adományok gyűjtését és az örömöt, amikor ezzel a menekültek éhségét tudjuk enyhíteni, amikor a sok szenvedés után könnyes szemmel köszönik meg a jót, amikor a szeretet gesztusával találkoznak. 

A megyei főpásztor arról is szólt, milyen nehéz egy pusztító háborúval szembenézni, megítélni a felek felelősségét, céljait. De szerinte nem is a mi dolgunk ez.  

– Nekünk nem ez a célunk most, nem ez hozott össze minket a Mindenkor Segítő Szűz kegyhelyére. Az igazak imája kedves az Úr előtt, és amit ketten-hárman közös akarattal kérnek, azt meghallgatja az Úr. Mindnyájunknak van erről tapasztalata a saját életéből, családunk életéből, de akár ezredéves történelmünkből is. Mindnyájan szabad akaratot kaptunk, nekünk kell döntenünk: jót vagy rosszat teszünk. Elfogadjuk-e az Úr szerető kegyelmét, a Szűzanya segítségét, vagy inkább hallgatunk önzésünkre, a rosszra csábító gonoszra, a pusztító sötét angyalra. A pusztító rossz nem Istentől való. Isten a béke istene, az ő békéjét akarja nekünk adni. Ez a béke mély, nagy és erős.

A szentbeszédben a püspök arra is emlékeztetett, amit látunk a mi magyar történelmünkből is: amikor egységes volt a nemzet, akkor fejlődött és erősödött, meg tudta védeni magát az ellenségtől és gyarapodott az ország. Amikor vezetőink letértek az egység útjáról és különböző akaratok megvalósítását keresték, akkor mindig a nemzeti tragédiák, a szenvedés és a pusztulás lépett a béke helyére. – A mi utunk biztosan az az út, amit Szent István jelölt ki. Rajtunk is függ, merre halad a nemzet, a család, és hogyan valósul meg végre valahára, életünkben és a világban az áldott béke – fogalmazott Spányi Antal.