Az iskola és a szülők is felelősek egy ADHD-s gyermek viselkedéséért

Korábban beszámoltunk az egyik székesfehérvári iskolában kialakult problémáról, amelyet egy ADHD-s gyermek magatartása váltott ki. Az egyik szülő állítása szerint a diák verbálisan és fizikálisan is bántalmazta osztálytársait. Egy másik cikkben megszólalt a Fejér Megyei Pedagógiai Szakszolgálat főigazgatója is, aki általánosságban beszélt az ADHD-ról. Mai írásunkban egy gyermekpszichológust kérdezünk, milyen módon lehet oldani egy közösségben a feszültséget? Mi várható el a diákoktól, a tanároktól és a szülőktől ezen a téren?

Előző cikkünkben a pedagógiai szakszolgálat főigazgatója hangsúlyozta, az ADHD nem betegség, hanem egy neurológiai alapú funkciózavar. Azt is elmondta, az ­ADHD-vel küzdő gyermek sajátos nevelési igényűnek számít, a nevelési-oktatási folyamatban különleges bánásmódban kell részesülnie. Jelen írásunkban Borsi Andrea gyermekpszichológust viszont arról kérdezzük, milyen módon lehet oldani egy közösségben a kialakult feszültséget?

Nem klasszikus iskolai bántalmazás

– A konkrét ügyet ugyan nem ismerem, de jelen esetben valószínűleg nem a klasszikus iskolai bántalmazásról beszélhetünk. Emögött ugyanis mindig szándékosság áll, és az elkövető élvezi, hogy akár szóban, akár tettleg, rendszeresen bánt másokat. Itt azonban egy ADHD-s gyermekről van szó, aki vélhetően nem ezért viselkedik így. Gyermekpszichológusként ­bántalmazó ­ADHD-gyermekkel, még ha van is, nem találkoztam – mondta a beszélgetés elején Borsi Andrea, majd hozzátette, az impulzivitás tűnhet agresszivitásnak, de nem az! Nyilván szülőként és pedagógusként is nehéz, mert ezek a gyerekek teljesen más bánásmódot igényelnek, náluk a hagyományos nevelési elvek nem működnek.

A gyermekpszichológus szerint az osztályban kialakuló feszültség enyhítése, a helyzet megoldása akkor a leghatékonyabb, ha az érintettek mindegyike együttműködik – a vezetőség, a pedagógusok, a diákok, valamint a szülők és mindenképpen érdemes bevonni szakértőket is. Ma már léteznek olyan iskolai programok, amelyek társas és érzelmi készségeket tanítanak gyerekeknek. Mint megtudtuk, az oktatási hivatalnak is van saját maga által kifejlesztett ingyenes programja, amely tartalmaz szülői és pedagógiai kézikönyvet is.

Ha gond van az iskolában, hajlamosak vagyunk azt várni, hogy az iskola egyedül oldja meg a helyzetet, mert ez az ő felelőssége. Azonban ne felejtsük el, a sikerhez nagyon fontos a közösségbe járó gyermekek szüleinek az együttműködése, megértése, jóindulata, elfogadó hozzáállása is! – A kiközösítés egészséges embereknek még felnőttkorban sem tesz jót, növeli a kudarcérzetet, a szorongást, ami semmilyen szempontból nem segít. Viszont fontosnak tartom, hogy a pedagógus beszélgessen a gyerekekkel arról, hogy van egy másként viselkedő társuk, akit a maga sajátosságaival együtt kell elfogadni és lehet szeretni is. Nem kell azt mondani, hogy beteg, viszont érdemes egy-két jellemző viselkedési formára felhívni a figyelmüket. Például arra, hogy az ADHD-s gyerekek szeretnek túlzottan „ragadni” a másikra, amit nem mindig könnyű elviselni. Ugyanakkor érdemes rávilágítani arra is, miért szerethető, miért jó az az adott gyerek. Ez kiskamaszok esetében nem egyszerű, ezért javasolt egy pszichológus bevonása – mondta Borsi Andrea. A pszichológus arra is rámutatott, hogy a gyermekek másokhoz való hozzáállását, az elfogadás képességét erősen meghatározza az otthoni minta, valamint ugyancsak otthonról hozza a gyermek a konfliktuskezelést, a vitás helyzetek megoldására használt módszereket is.

Sokat számít a közösség működése is. Ha a bizalom és a pozitív kapcsolatok nem elég stabilak az osztályban, gyakran megesik, hogy egy valamilyen szempontból kilógó tagot tesznek meg bűnbaknak. Ám azzal, hogy valakit „betámadunk” – történjék az gyerek-gyerek, szülő-pedagógus, vagy bármilyen más viszonylatban – csak fokozzuk az amúgy is meglévő feszültséget. Az agresszió pedig agressziót szül. Viszont egy jó légkörben sok mindent meg lehet beszélni és közösen nagyobb eséllyel találhatnak megoldást a problémára.

Hazai adatok szerint a gyermekek mintegy 20 százaléka érintett valamilyen verbális, vagy fizikai bántalmazásban és jellemzően éppen az ötödik osztályos korosztály a legérzékenyebb. Ezért érdemes az otthon hallottakat mérlegelni, megbizonyosodni a „durvább” részletek felől. Előfordulhat, hogy a gyermek, érzékenysége miatt rosszabbul él meg valamit, ezért úgy is adja elő, mintha katasztrófa történt volna.

Borsi Andrea szerint jó irány, hogy egyre több intézményben kérnek szakembertől segítséget, ha nehéz helyzet alakul ki egy osztályközösségben (ez megtörtént a Zentaiban is). Ám ne felejtsük: a megoldáshoz minden érintett együttműködésére szükség van! Az ADHD-s gyermekek többsége igen tehetséges és ha megtalálják az érdeklődési körüket, sikeresek lehetnek az életben. De csak egy közösségben lehet megtanulni, hogyan kell abban élni, ezért lenne fontos számukra az integráció.

[embed]https://www.feol.hu/kozelet/helyi-kozelet/eroszak-zentai-uti-altalanos-iskola-diak-bantalmazasok-4887643/[/embed]