Hiányoznak a látogatók, de ezt a helyzetet most el kell fogadni

Akinek van idősotthonban élő hozzátartozója, ismerőse, az pontosan tudja, mennyire megviselheti a jó ideje tartó bezártság. Látogató nem fogadható, és az épületen kívülre sem lehet menni, így jó időben marad az udvar mint kimozdulási lehetőség. Rossz időben legfeljebb a folyosókon lehet sétálgatni… Már aki tud, mert aki ágyhoz kötött, annak ez a lehetősége sincs meg.

A székesfehérvári Kossuth Zsuzsanna Szociális Intézmény – amelynek székhelye a Rákóczi úton van s hét telephely tartozik hozzá – igazgatóját, Mészáros Józsefnét arról kérdeztük, mit tapasztalnak, hogyan viselik a gondozottak az újabb bezártságot.

– Mivel tavasszal is volt már egy hasonló időszak, ezért lelkileg sokan nehezebben élik meg a helyzetet. Ezért is találtuk ki még tavasszal a videotelefonos kapcsolattartást: azok a jobb állapotú lakók, akiknek van saját telefonjuk, azon keresztül tudnak beszélni a hozzátartozókkal. Akinek nincsen készüléke, annak biztosítunk okostelefont és segítünk lebonyolítani a hívást. Vannak „Messenger” csoportok is, azokon keresztül ugyancsak kapcsolatot lehet tartani. A szervezés főleg a mentálhigiénés kollégák feladata. A lakók élnek a lehetőséggel – tudtuk meg Mészáros Józsefnétől.

Az intézményekben jellemzően foglalkozásokat is tartanak az időseknek. Ezek most csak kiscsoportos, vagy szobán belüli, illetve egyéni formában kivitelezhetők. Ilyenkor a kollégák felolvasnak, beszélgetnek a lakókkal, valamint a gyógymasszőr átmozgatja, kicsit megtornáztatja őket.

Csomagot beküldhetnek nekik, de abban csak tartós, nem romlandó élelmiszer, egyéb küldemény lehet (ha valaki nagyon kívánja a joghurtot és azt küldenek neki, azt külön hűtőben tárolják). Ezt a portán kell leadni, ott fertőtlenítik, majd 48 órára raktárba teszik, és csak ezután osztják ki a névre szóló pakkokat.

Az igazgató azt is elmondta: a gondozottak közül egyik intézményben sem volt még igazolt fertőzött. A közelgő ünnep kapcsán pedig kiderült: nagyobb rendezvény nem lesz, viszont a fenntartó önkormányzattal egyeztetve arról lehet szó, hogy a Művészkaraván rövid műsort ad egy-egy otthonban.

Az idősek elfogadják a helyzetet

Néhány lakót arról kérdeztünk, hogyan élik meg a lényegében március óta tartó helyzetet. Czeglédi Károlyné Erzsi néni elfogadóan nyilatkozott.

– Egy látogatóm szokott lenni hetente, de ősz óta megint nem jöhet. Csomagot viszont mindig küld, ezt fertőtlenítés után kapom meg. Mivel a gerincem három helyen törött, ezért egyedül nem tudok kimenni, de az ápolók kocsival kitolnak a levegőre, amikor tudnak. Ebben a helyzetben igyekezni kell, hogy minden rendben legyen. A zárlat alatt másképp kell gondolni mindenre, ezt kell elfogadni, hiába hiányoznak a látogatók. Jött viszont egy új nővér, ő a kedves hangjával mindig megvigasztal, és a szobatársakkal is jót tudunk beszélgetni – válaszolta kérdésünkre.

Hasonló a hozzáállása Miklós Jánosnak is. Az ő hozzátartozói messze laknak, Kiskunhalas, Kelebia környékén, így a telefonos kapcsolattartás is nehezebb – mondta János bácsi. Azért 1-2 hetente beszélnek. Ő alapvetően jól érzi magát, elégedett a helyzetével. Mivel bottal tud közlekedni, ezért amikor csak lehet, kimegy a kertbe. Ha rossz az idő, akkor sokat álldogál az ablaknál, vagy a folyosón mászkál. Kapott egy jó kis szájharmonikát: gyakran játszik rajta, azzal is elütve az időt.

Az egyik gondozó annyit tett hozzá: úgy látják, hogy az idősek erősek, kitartóak és nem félnek. A házban biztonságban érzik magukat, olyan, mintha burokban élnének.