Útmutatókat készített a Nébih az élelmiszer-pazarlás mérsékléséért

Magyarországon évente mintegy 1,8 millió tonna élelmiszer-hulladék keletkezik, jelentős része megelőzhető lenne. A problémát felismerve indította el a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) három éve a Maradék nélkül elnevezésű programját, amelynek fókuszában a hazai élelmiszer-pazarlás mérséklése áll.

Bár a hazánkban keletkező élelmiszer-hulladékok jelentős hányada a háztartásokban termelődik, fontos, hogy az élelmiszerlánc minden szereplője részt vegyen az élelmiszer-pazarlás mérsékléséért folytatott küzdelemben, hiszen a felelősség közös. Éppen ezért az élelmiszer-vállalkozások képviselői már a kezdetektől részt vettek a Maradék nélkül program céljainak meghatározásában és megvalósításában, saját gyakorlatias szempontjaik megosztásával is segítve a folyamatot. Az élelmiszeripar és a kereskedelem képviselői mellett a kutatóintézetek, egyetemek képviselői is szerepet vállaltak a munkában.

A négy munkacsoport szakértői a vendéglátás, a kereskedelem, az ipar és a civil szektor kihívásaira próbáltak lehetséges megoldásokat felsorakoztatni. Az e munka eredményeként elkészült útmutatókban olyan jó gyakorlatok szerepelnek, amelyeket hazánkban vagy világszerte már azonosítottak, kipróbáltak vagy jelenleg is alkalmaznak. Ilyen például az élelmiszer-hulladékok nyomon követési, mérési rendszerének kialakítása, a minőségmegőrzési idővel kapcsolatos ismeretek kommunikálása vagy az adományozás kérdésköre.

A Nébih távlati célja, az élelmiszer-pazarlás mérséklése mellett, hogy a lakosság elismerje és értékelje, ha egy vállalat gondot fordít a fenntarthatóságra.

Mind a négy kiadvány bemutatja az úgynevezett hulladékpiramist vagy hulladékhierarchiát. Egy fordított, síkban ábrázolt piramist kell elképzelnünk, amely tehát lefelé keskenyedik. A célként kitűzött, ideális állapotban hulladékügyekben is első kell legyen – ez van a fordított piramis tetején – a megelőzés. Ez magában foglalja az anyagok, termékek újbóli használatát, azok élettartamának meghosszabbítása révén. Kiváltképp fontos a szemléletformálás: például csak annyi élelmiszert vásároljuk, amennyire szükségünk van, figyeljünk oda a szavatossági időre. Vagy éppen: ki ne látott volna már, mondjuk egy meleg nyári napon táborozó lurkókat, akik a menzakosztot – még ha aznap ki is tettek magukért a szakácsok – fitymálva, villájukkal meg se bökve adták vissza. Ezeknek az ételadagoknak a kidobása is kár.

A tárgykörben megjelölt fontossági sorrend második pontjában a rászorulók élelmezése áll. Ezt követi a társállatok – jellemzően a kutyákat és macskákat szokás ide sorolni a háziállatok közül – élelmezése, majd az ipari felhasználás és a komposztálás. Legalul, a háromszög csúcsában található a hulladéklerakás. Jó esetben ennek már jóval kevesebbnek kéne lennie, mint bármely másik, előbb említett eljárásnak.