Amit tudni érdemes a dinnyéről a kiválasztástól a felhasználáson át a tárolásig

Piros, sárga, zöld, csíkos, sima, hosszúkás, kerek – megannyi dinnye létezik, amelynek sok esetben már a kiválasztásakor gondba ütközünk, arról nem is szólva, hogy egy nagyobb változatnál a megfelelő tárolás is problémaforrás lehet.

Ki kopog?

Ma már megoszlanak a vélemények arról, hogy érdemes-e kopogtatni a görögdinnyét, hiszen annak hanghatása a zöldség méretétől is függ. Lékelni az uniós szabályozásnak megfelelően tilos – pontosabban akkor lehetséges, ha a fertőtlenítéshez, kézmosáshoz szükséges eszközök rendelkezésre állnak a helyszínen. Így, ha hiszünk a kopogtatásban, válasszuk azt a dinnyét, amely mélyebb, kongó hangot ad. Ugyanakkor két másik lehetőség is segíthet a választásban: az egyik, ha kevésbé sérült, sötétzöld színűt szemelünk ki, a másik pedig, ha a választott példányt a kezünkbe fogjuk, majd az alján és tetején nyomunk rajta egyet. Amennyiben reccsenő, rezgő hangot hallunk, azt jelenti, a dinnye nem szakadt, a húsa kásás. De megoldás lehet még – főként, ha fél dinnyét vásárolnánk –, ha kettévágatjuk a zöldséget, az ugyanis engedélyezett.

Fogyókúrás, cukros

Mivel a dinnye víztartalma több mint 90 százalék, előnyösen befolyásolja a veseműködést. Sokan tisztítókúra elemeként is alkalmazzák, amely során pár napon át csak dinnyét fogyasztanak. Azonban a cukorbetegek számára kevésbé javallott a zöldség fogyasztása, hiszen cukortartalma nagyon magas; a dietetikusok kifejezetten azt ajánlják, hogy a dinnyét teljes kiőrlésű kenyérrel együk, az ugyanis le­lassítja a cukor felszívódását. A magokat pedig bátran lenyelhetjük, azok nem okoznak emésztőrendszeri problémát.

Hűtsük le!

A még fel nem szelt, meg nem bontott dinnye több napig eláll. A már bevágott példánnyal csínján kell bánni, mert szobahőmérsékleten gyorsan romlik; ráadásul nem utóérő. A legideálisabb, ha 10–12 Celcius-fokon tartjuk, például egy hűvösebb kamrában, pincében. Ha mégis a hűtő mellett döntenénk, ügyeljünk arra, hogy ott ne legyen 6 Celsius-foknál hidegebb, az ugyanis károsíthatja a dinnye húsát. Egy 1892-es szakácskönyv alapján a dinnye télen is fogyasztható. Zilahy Ágnes ajánlása így szól: a későn érő, kemény héjú sárga- vagy görögdinnyét szárával együtt kell levágni és ruhával megtörölve egy faládába szitált hamu közé kell rakni, olyan távolságnyira, hogy egyik a másikat ne érintse. Ezután még be is kell fedni hamuval. Végül a láda fedelét borítsuk rá és a pincébe rakjuk le. Az ily módon elrakott dinnye egész késő télen is élvezhető gyümölcsöt szolgáltat.