Ki fogja a kezed?

Altorjai Áron  professzor,  az ápolókat, ápolónőket köszöntve  emlékezett a régmúlt idők nagyjaira,  beszélt számvetésről,  példaképekről.    Az ápolókról szólt, akiket nem nélkülözhet a gyógyító munkában sem a beteg, sem az orvos.  A professzor feltette a kérdést, mit tartogat a jövő?  Egy-két esztendő   múlva lesz-e  valaki, aki megfogja a kórházi ágyon fekvő ember kezét, a folyosón elnavigálja a tolókocsit? A tanár úr nem egyszerűen napi aktuális kérdésekkel foglalkozott, de nem hagyhatta szó nélkül a helyzetet, hiszen akik az auditóriumban ültek  naponta,  megtapasztalják a nővérhiányt, a feladatok sokrétűségét, a  gyógyítandó betegek természetét.  A kisgyerek feltétlen bizalommal van, de olyan  beteggel is találkoznak a gyógyítók, aki kiműveltebb, mint bárki, aki segíteni szeretne rajta. A nagy példaképek közt megemlítette Teréz anyát, aki lényével, életével példaképe  az ápolóknak. Amikor Diana hercegnőt temették két és fél milliárd  ember nézte a szertartást,  Teréz anya temetését  negyvenezren. Az ápolók nem jut túl sok megbecsülés, az egyik közülük az Év ápolója cím, amelyet az idén   Hólik Beáta, a  baleseti sebészet ápolója   vett át.  Az év asszisztense Róth Tiborné diabetológus asszissztens lett. Tiszteletbeli  ápoló címet kapott Ozsvár Zsófia higiénés főorvos és Sziliczei-Németh Erzsébet kardiológus főorvos. Elismerő oklevelet vett át  Bognár Lászlóné, Fürész Józsefné, Kovácsné Kiss Éva, Léczfalvy  Csabáné, Nagyné Ujj  Gyöngyi,  Szonda Jánosné, Vass Gyöngyi, Véningerné Balogh  Brigitta, a sárbogárdi rendelő asszisztensei. A Magyar Ápolási Egyesület  dicsérő oklevelét kapta Bánné Pálmai  Rita, Kaszás Györgyné  és  Murányi Ilona.