Emberség is van a világon - Fekete György a munkajog szépségeiről

Az indoklás szerint  a munkaügyi igazságszolgáltatásban  végzett kiemelkedő munkájáért és vezetési tevékenysége elismeréseként vehette át a kitüntetést és oklevelet Navracsics Tibortól. Nagyon szerette a munkajogot, a munkaügyeket Fekete György, aki szerint ez  az egyik legszerteágazóbb terület. Hiszen valamilyen szinten valóban mindenkit érint.

- Volt valamilyen családi indíttatás, példa, hogy az igazságszolgáltatást választotta?

- Fehérváron születtem, az akkori József Attila Gimnáziumban érettségiztem. Édesapám a törvényszéken dolgozott, így tulajdonképpen hazatértem. Igen ám, csakhogy apámat 1952-ben, 52 évesen B-listázták. Ez annyit jelentett, hogy minden addigi jogát, szolgálati idejét elvesztette, és mehetett dolgozni Sztálinvárosba.

- Miért volt a büntetés?

- Azért, mert egykor a csendőrségen dolgozott. Igaz, hogy számviteli tisztként, és a '30-as években le is szerelt, de ez nem számított. Tíz év fehérvári törvényszéki munka után lapátra került. Sztálinvárosban először talicskát tolt, aztán találkozott a volt évfolyamtársával, aki bevitte az irodára bérszámfejtőnek. Mindez végigkísérte az életünket. A kitűnő tanuló nővéremet alig akarták felvenni a gimnáziumba, csoda, hogy mégis sikerült. Én '63-ban érettségiztem, a jogi egyetem azonban szóba sem jöhetett. A felsőfokú mezőgazdasági technikumot végeztem el, ami diplomát adott. Ám nem a szakmámban, hanem a közigazgatásban helyezkedtem el, és a munka mellett tanultam. 1972-ben végeztem az ELTE jogi karán. Előbb egy szakszervezeti jogsegélyszolgálatnál dolgoztam, aztán kerültem a fehérvári városi bíróságra. Közigazgatási, adó- és polgári ügyekkel foglalkoztam, de nagy tapasztalatom volt a munkaügyekben is, így lettem munkaügyi bíró '92-ben. Csakhogy Bicskén megürült a városi bírósági elnöki hely, megpályáztam, egy évig voltam ott megbízott elnök. Majd Sárbogárd következett, ott is dolgoztam elnökként, onnan pedig a megyei bíróság cégbíróságára váltottam. 1998-ban lettem a munkaügyi bíróság elnöke, és kisebb megszakítással ott is maradtam a nyugdíjig.

- Ha jól értem, végigjárta a megye bíróságait...

- Dunaújvárost kivéve mindenütt dolgoztam. Volt is egy érdekes történetem. Egy kemény gyermekelhelyezési perben a felperes elfogultságot jelentett be az összes fehérvári bíró ellen, így ellenem is. Bicskét jelölték ki, de mire odakerült az ügy, elnök lettem. Akkor kijelölték Sárbogárdot, ám ahogy tárgyalni kezdtek, ott is elnök lettem. Be is jött hozzám a felperes, hogy elnök úr, ugye Dunaújvárosba már nem jön?

- Tizennégy év a munkaügyi bíróságon tekintélyes idő. Milyen volt olyan ügyekben dönteni, ahol a két fél nincs feltétlenül mellérendelt viszonyban?

- Régen a perekben alig járt el ügyvéd, a rendszerváltás után fordult a világ, és a felperes szerepelt ritkán személyesen, ügyvéd képviselte a perekben. Eléggé keményen felléptek ügyfelük érdekeiért, akkor már inkább a mellérendeltség dominált. A jelenleg még hatályos munka törvénykönyve, az 1992-es 22-es törvény is inkább a polgári jogviszony irányába próbálta eltolni a munkaviszonyokat. Sokszor ért minket olyan vád egyébként, hogy munkavállaló-pártiak vagyunk, de azt hiszem, ez nem volt jellemző.

- Pedig a munkavállalók kiszolgáltatottsága csak nőtt az évek folyamán, ma pedig különösen érezhető. Nem tapasztalta ezt?

- Ilyen ügyekben mindig azt szoktam mondani, hogy nem csak törvény, de emberség is van a világon. Ezt a szellemiséget érvényesítettem a munkaügyi bíróságon. Ez nem jelenthette azt, hogy az ember pusztán a lelkiismerete alapján dönthetett, hiszen a bíróságok jogalkalmazók, a jognak vannak alárendelve. Jog, erkölcs és lelkiismeret nem mindig simul egymáshoz, de ha egy kicsi lehetőséget, esélyt láttam, azt próbáltam megadni. Volt egy ügyem, amelyben a munkavállaló nyerte a pert. A vasútnál dolgozott, és kirúgták, teljesen alaptalaul. Elvált volt, a vasúti laktanyában lakott, onnan is kidobták. Hajléktalan lett, teljesen ronccsá vált az az ember. Karácsony előtt hirdettem ítéletet, és amikor olvastam az indoklást, hogy milyen méltatlan volt ez a munkáltató részéről, láttam, hogy folynak a könnyei.

- Hogyan lehet ezeket az eseteket feldolgozni?

- Nagyon nehezen, pláne, hogy ez évek múlásával olyan helyzetekkel szembesültem, mint előtte sohasem. Mérnökembertől kérdeztem, hogy nem tud elhelyezkedni? Hát, bíró úr, felelte és elsírta magát, 55 éves koromban nem kellek senkinek, ötven felett leírják az embert. Empatikus típus vagyok, megviseltek ezek a szituációk. Egy bírónak emberismerőnek és emberszeretőnek kell lennie. Van, aki nem érdemli meg az empátiát, de ezt ennyi tapasztalattal már ki lehetett szúrni.

- A munkaügy olyan terület, amely vastagon érint mindenkit, az élet minden részét...

- Ez így van, hiszen a mindennapi életünkről van szó. Mindenkit érint a munkajog, ha nem is peres ügyben, de a munka világában feltétlenül, legyen szó bérfizetésről vagy akár felmondásról. Állítom, hogy az egyik legösszetettebb, legátfogóbb, legszerteágazóbb jogág. Nagyon szerettem csinálni. Nem biztos, hogy mindenki egyetért velem, de szerintem úgy jó bírónak lenni, ha "kintről" jössz, ismered az életet, vannak tapasztalataid, és nem elefántcsonttoronyban nősz fel, ahol csak a jogszabályt látni.

- Vannak, akik szidják a multikat, módszereiket. Tényleg sok baj volt velük?

- Nem mondanám, eléggé felkészültek, jó szakembereket tartanak. A kisebb cégekkel, vállalkozásokkal már jóval több gond volt, néha hajmeresztő dolgokat produkáltak. Szóban mondtak fel, nem indokolták a rendkívüli felmondást, hasonlók.

- Nem hiányzik a munka?

- Most már nem. Várhatóan megszűnik a munkaügyi bíróságok önállósága, és ebben a helyzetben nem hiszem, hogy jól érezném ott magam. Sokszor hívnak előadásokat tartani, van egy csomó jó könyvem, megvagyok.

Életpálya

Fekete György Székesfehérváron született, 1944-ben.
1963-ban érettségizett, a felsőfokú mezőgazdasági technikumot 1966-ban végezte el. Utána a társadalombiztosítási igazgatóságnál dolgozott, közben  levelezőn végezte a jogot, 1972-ben diplomázott.  Előbb a KPVDSZ  jogsegélyszolgálatát, majd a Gorsiumnál,  az igazgatási és jogi főosztályt vezette. Onnan került a  fehérvári bíróságra, Bicskére, Sárbogárdra, a megyére. 1998-tól volt a munkaügyi bíróság  elnöke. Felesége  jogász.
Lánya szintén jogot  végzett, és jelenleg az Országos Munkavédelmi  és Munkaügyi Főfelügyelőségen dolgozik.