Hiába fújtak ébresztőt, későn ébredt a Sapa

Sapa Fehérvár AV19 – HK Acroni Jesenice 2-4 (0-2, 0-0, 2-2)

Sapa Fehérvár AV19: Munro - Horváth A., Tokaji, Mihály, Sofron (1), Vas M. - Pratt, Borgatello, Palkovics, Johansson, Ryan (1) - Sille, DURCO 1, KOVÁCS 1, Sikorcin (1), Benk -  Láda B., Nagy G., Tóth A., Magosi. Vezetőedző: Kevin Primeau.

HK Acroni Jesenice: FIKRT – Pretnar, TAVZELJ, HVILA 2, SIXSMITH 1 (1), PUSA (2) – Björk (1), Tuma (1), Ankerst, OLSSON 1, Bergstörm – Grahut, Berlisk, Zidan, Hafner, Manfreda – Magovac, Tosic, Kuralt, Dolinsek, Bercic. Vezetőedző: Heikki Malkia

Kiállítások: 6 perc, illetve 16 perc

A Sapa Fehérvár AV19 és a Jesenice immáron negyedik összecsapását játszotta egymással, beleértve az előszezoni találkozókat is. Mondhatnánk, megunják egymást a felek, ám, ha azt nézzük, eddig a kék-fehérek felé billent a mérleg nyelve, akkor a jóból a sok sosem árt meg. Az EBEL nyitófordulójában idegenben simán, 4-2-re nyert a Sapa, sőt azóta a hazaiak megtartották a jó szokásukat, s gyűjtögetik rendesen a pontokat: az elmúlt öt fordulóban 10-et. Ugyanez a másik oldalról már nem mondható el, mindössze négy ponttal árválkodnak a tabella végén. Ám tudjuk nagyon jól, a tényekből messzemenő következtetéseket dőreség lenne levonni. A legutóbbi fordulóban az Ördögök győzelemmel, míg a szlovének vereséggel hangoltak mai fellépésükre.

- Az első meccs az érdekes volt, sokat nem játszottam, még zavart a korong egy picit, de a kondim rendben volt. A Jesenice ellen már több lehetőségre számítok, és nyugodtabban kéne játszanom. Nem számítok könnyű mérkőzésre, de be kell húznunk itthon a két pontot - fogalmazta meg várakozásait a pénteken a Villach elleni győztes derbin vállsérüléséből visszatért Mihály Árpád.

Titkon abban reménykedtünk, hogy a 12. fellépésén már tényleg teljes összeállításban léphet jégre a magyar bajnok, ám ez hiú ábrándnak bizonyult. Ladányi Balázsnak ugyanis "bedurrant" a műtött térde, így nem játszhatott, s pont a székely csatár lépett a helyére.

Finoman szólva sem erre számítottunk. Szinte a kezdetektől a Jesenice akarata érvényesült, a magyar bajnok nyomaiban sem hasonlított az elmúlt találkozókon mutatott magabiztos énjére. Fásultan, rendkívül pontatlanul korongoztak Sofronék, nélkülözve azt a kreatív játékot, amit megszokhattunk. Gondolhattuk, egyszer minden sorozat megszakad, de abban reménykedtünk nem a kék-fehéreké. Meglehetősen udvarias vendéglátónak bizonyultak a hazaiak, főként hátul, így nem csodálkozhattunk, amikor a 10. percben a bal alsóba helyezte a korongot Olsson, 0-1. A józanító hidegzuhany ellenére sem változott a játék képe, Vasék nem találtak magukra. A vendégek pedig megérezték, hogy lehet keresnivalójuk, s bő két perccel később Sixsmith használt ki egy kapu előtti kavarodást, amelynek köszönhetően tovább növelték előnyüket Heikki Malkia tanítványai, 0-2. Mindössze Johansson jegyezhetett egy kapuvast emberelőnyben az első játékrészben. Ennél többre számítottunk a csapattól, de szerencsére még két harmad hátra volt.

A folytatás sem Ryanék szájíze szerint alakult, Munro tartotta a lelket a szurkolókban, s a csapatban. A játékvezetői párosra pedig nem panaszkodhattunk, a 25. perctől kezdődően folyamatosan váltották egymást Pretnarék a büntetőpadon, ám az ihlet, s főként a gól továbbra is hiányzott a Sapa-játékosoktól. A szurkolók hangot is adtak nemtetszésüknek: zúgott az „Ébresztő”, s a harsány füttykoncert, miután továbbra sem fedeztek fel bíztató jeleket. Szerencsére a gödör nem mélyült, így még ledolgozhatónak tűnt a kétgólos hátrány az utolsó harmadban.

Az idő egyre csak fogyott, újabb emberelőnyt tékozoltak el a fiúk, a felállás is nehézségeket okozott. S úgy még nehezebb közelebb lopózni a szlovénekhez, ha közben megtámogatjuk őket A sajtópáholyból úgy tűnt, Munro adta el a korongot, s a Hvila-korcsolyáról a kapuban kötött ki, 0-3. Korábban is jöhetett volna a vendégek harmadik találata, mert ezután egy sokkal harcosabb Sapát láthattunk a jégen. Előbb Kovács Csaba helyezett a bal alsóba, majd Sikorcin mesteri passzát Durco értékesítette a záró játékrész felénél, 2-3. A szlovének önfeláldozóan blokkolták Mihályék minden próbálkozását, s miután Munro lekorcsolyázott, a kegyelemdöfést Hvila adta meg, beállítva ezzel a 2-4-es végeredményt.