Gyilkolni és meghalni a nemzetért

A fehérvárcsurgói Károlyi-kastély ma már  európai kulturális találkozóközpont is: csütörtökön és pénteken adott otthont az etnikai és nyelvi kisebbségek  helyzetét  tárgyaló  tanácskozásnak. Az esemény rangját jelezte, hogy annak fővédnökségét Thorbjorn Jagland, az Európa Tanács főtitkára vállalta el, a vitát  pedig Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, M. René Roudaut, Franciaország magyarországi nagykövete és Henri de Grossouvre, a Forum Carolus elnevezésű európai ügyekkel foglalkozó francia intézet általános megbízottja nyitotta meg.    Az első  előadást Kántor Zoltán szociológus, politológus, a Magyar  Külügyi Intézet tudományos munkatársa, a Pázmány Péter  Katolikus Egyetem politológia tanszékének felelős oktatója tartotta.
- A nemzet értékké vált - szögezte le mindjárt elöljáróban Kántor Zoltán. Majd kifejezte örömét annak megtapasztalása miatt, hogy egyre többen fogadják el azt a törekvést, amely szerint újra kell gondolni a nemzeti kérdéseket. Szemléletváltást javasolt azért is, mert szerinte a kisebbségekkel kapcsolatos mai gondolkodásmód zsákutcába vezet, a tudomány mindig a politika mögött jár, amikor megoldást próbál találni a felmerülő problémákra. 
Visszatekintve azt mondta, háromszáz éve a nemzet fogalma még ismeretlen volt, ám ma már mindenki egy nemzet tagjának tekinti magát, maga az állam is nemzetként tekint a lakosságra.  A nacionalizmus a 18-19. században alakult ki a társadalmi változások hatására, a nemzetállamok vége  pedig csak hasonló társadalmi átalakulások nyomán következhet be.  Nagyon sok ember nem csak gyilkolni,  meghalni is képes nemzetéért, mondta. Így  a nemzethez tartozás érték, de a kirekesztés eszköze is. 
Kántor Zoltán előadásában a nemzet fogalmának meghatározásával is foglalkozott.  Ehhez objektív és szubjektív elemeket is figyelembe kell venni a tudományos megközelítésnél,  mondta, majd hozzátette: sok törekvés inkább csak ködössé tette a gondolkodást, s nem segített a megértésben. Visszatért egy korábbi felvetéséhez, amely szerint a legfőbb probléma, hogy nem tudományos,  hanem politikai alapon gondolkodnak a legtöbben a nemzet fogalmáról.  Nincs megegyezés abban sem, hogy az állam figyelembe vegye-e a nemzeti  különbözőségeket. Gyakori ötlet, hogy a kisebbség olvadjon a többségbe, s akkor megszűnik a gond. E mellé sok érvet fel lehet sorakoztatni, azaz legitimálni lehet ezt a fajta hódítást.
 Egy kisebbség megkülönböztetheti magát kulturális és nyelvi szempontból, s ehhez kapcsolódik  a már említett szubjektív elem, az érzés.  Külön meghatározást igényel  egy  kisebbség viszonya az anyaországi többséghez: ennek szükségességét  nekünk, magyaroknak aligha kell sokat magyarázni.   És ekkor mondta ki Kántor Zoltán talán  a legfontosabbat: általánosan elfogadott norma Európában ma még ezzel kapcsolatban nem létezik. Nem maga a definíció  a fontos, hanem az, hogy ki definiál. Kinek van joga kategorizálni? Mondott példákat is arra, milyen zavarok vannak  a nemzeti kisebbségek meghatározásánál: ma hazánkban  az államnak nem elismert kisebbsége a zsidó, az orosz és a bunyevác.   Végül kihangsúlyozta, nem a politika, hanem a társadalomtudomány szempontjából kell választ keresni a kérdésekre.