Papp István: a gyerekkatonák többnyire hírszerző feladatokat kapnak

- Szakmai területem meghatározását  úgy fordíthatom magyarra: lefegyverzés, leszerelés, beintegrálás a polgári életbe - mondta Papp István. - Az ilyen munkát akkor lehet elkezdeni, ha már létrejön egy, mindenki által elfogadott, általános békeszerződés.  Ez Darfúr vonatkozásában nem mondható el, hiszen csak a kormány, illetve a sok-sok szembenálló fél közül egy-kettő, és korántsem mindegyik  írta alá  az erről szóló dokumentumot.  Márpedig egy ilyenfajta leszerelést csak akkor lehet végrehajtani, ha  kialakul a biztonságos környezet, ha mindenki beleegyezik a leszerelésbe. Hiszen azt nem lehet, hogy  egy  csoportot lefegyverzünk, s ezzel  kiszolgáltatjuk a támadásnak olyanok részéről, akik megtartják a Kalasnyikovokat.
Egyes  csoportok mégis bejelentették,  beleegyeznek az önkéntes leszerelésbe. 
- Ez a gyakorlatban azt jelentette, a karabélyokat nem mi vettük el és nem mi raktároztuk, de ott voltunk a  helyszínen szemtanúként, amikor  a fegyvereket saját vezetőjük elvette és biztonságba helyezte - folytatta Papp István. - Tehát ez egy egyoldalú, önkéntes leszerelés, s a gyerekkatonák  szerepe itt jelenik meg az afrikai történetben. 
Nem mindegy, hogy a  kontinens melyik részén születik valaki. Az élete múlik ezen.

- A gyerekkatonák Szudánban minden esetben fiúk, s nem olyan feladataik vannak, mint például Kongóban, azaz nem harcolnak. Kongóban a   hordák mennek faluról falura, fosztogatnak  és  erőszakoskodnak,  a lányokat és fiúkat elrabolják a családtól, és háborúba kényszerítik őket. Szudánban nem ez történik. Képzeljük el: van egy falu, s annak van egy vezetője. Ha a vezető valamelyik politikai szervezethez húz, akkor az egész település oda, s annak katonai részlegéhez  tartozik. A gyerekek abban a faluban a családjuknál laknak, van, aki jár iskolába,  van, aki nem. Ezek a 12-13-14 éves fiúk nem harcolnak, tízből egy-kettőnek van csak  fegyvere. Azért csak a fiúknak, mert Afrikának a muzulmán hagyományok nem engedik meg a nőknek a  harcot, és úgy általában az ellenállást.  Szudánban például egyetlen lány katonát sem szereltünk le, csak fiúkat. 
Többnyire hírszerző feladatokat kapnak.
- Vagy ők biztosítják a logisztikát, például  vizet szállítanak, sebesülteket látnak el. És mindegyiknél ott az amulett, amely megvédi őket.   Persze nem  fogadják  egyformán, hogy  lényegében visszavarrjuk őket az iskolába.

A reintegráció, a visszatérés a civil életbe  nem egyszerű, főleg a felnőtteknél. Hiszen munka nincs.  Papp István elmondja, hogy éppen elrablása előtt végzett  az első olyan, harminc szudáni, aki végigcsinált egy három hónapos, üzletvitellel, élelmiszer-eladással  foglalkozó oktatási programot. Az ENSZ adott számukra indulókészletet, s azt tanították meg nekik, hogy azt nem felélni kell, hanem forgatni, s azzal biztosítani hosszabb  távon a jövőt. Ezt a programot folytatták, de akkor már Papp ott ült valahol a csádi határnál láncra verve. Az ENSZ alkalmazottai azt is tervezik, hogy  az egyébként is együtt lévő tíz-tizenöt fegyverest leszerelésük után is együtt tartják, kapnak traktort és vetőmagot, s megtanítják őket gazdálkodni, forgalmazni.
- De ez nagyon nehéz. Annak, aki  katona volt, és fegyverével a kezében könnyedén megélt, nehéz megmagyarázni, miért jár jobban, ha dolgozik, és nem rabol. Néha lehetetlen is, és sokan belefásulnak ebbe a munkába.

Naponta jönnek hírek a szudáni népszavazásról, de az átlagmagyar aligha ért belőle többet, mint a délszláv háborúból annak első éveiben. A baracskai férfit arra kértük, értékelje a kialakult helyzetet.
- Húszéves polgárháborút   zárt le 2005-ben az a békemegállapodás, amelynek a népszavazás is  a része. A tét az, hogy önálló ország lesz-e  a jövőben a déli terület? Kilencven százalék, hogy így lesz. Dél keresztény rész, amíg a többi területet, Darfúrt is  muzulmánok lakják. Délen úgy gondolják, nem kapták meg a központi kormánytól azokat a fejlesztésre szánt pénzeket, amiket eredetileg tőlük vittek el. Ha nincs fejlesztés, nincs út, nincs víz, nincs semmi. Ez a helyzet a letelepedetteket és a nomádokat egymás ellen fordította, hiszen a nomádok vonulnak az állatokkal, ahogyan a legeltetés, itatás  diktálja. Ilyenkor átvonulnak megművelt  területeken is, ahol tönkreteszik a termést. Ez vezetett az összecsapásokhoz.
Adódik  a kérdés: visszatántoroghat Szudán a polgárháború ösvényére?
- Az  elnök azt ígérte, elfogadja a népszavazás eredményét. Az én szomorú meglátásom az, hogy  eddig sem elsősorban a kormányhadsereg tagjai  művelték a legnagyobb galádságokat, hanem a kormány által létrehozott, de annak ellenőrzése alól elszabadult milíciák. Amikor kitört a béke, ezek önállósították magukat. És valamiből meg kell élniük, mert nem ismerik a munkát. Azoknak is meg kell élniük valamiből, akik engem elraboltak. Ezek az emberek a szegény Darfúrból  áthúzódnak majd az új országba.  
 A   vasárnap kezdődött, egy hétig tartó népszavazáson a részvételi arány  már átlépte  az érvényességi küszöböt. Sok északit feldühített a referendum, mivel  elveszítik az ország egynegyedét, amelyen Szudán ismert olajlelőhelyeinek többsége található.  A szavazás a vitatott határterületek mentén erőszakot váltott ki, amelynek péntek óta már félszáz ember esett áldozatul.