Eljátszották, hogy kivégzik - mesélte a hazatért Papp István

Papp István nem sokkal öt óra után érkezett - közvetlenül a ferihegyi repülőtérről - a TEK központjába. 
Miután találkozott családtagjaival, és néhány percre elvonultak a fotósok és operatőrök hada elől, Papp István Szijjártó Péter miniszterelnöki szóvivővel és Hajdu Jánossal, a TEK főigazgatójával együtt sajtótájékoztatót tart.
A láthatóan meggyötört férfi egy fekete rendőrségi kisbuszból szállt ki, néhány percig türelmesen fogadta a vakuk villogását. Kezében egy villás végű botot tartott, arra támaszkodott. 

Papp István: jó magyarnak lenni!

Ma nagyon jó magyarnak lenni - ezzel kezdte sajtónyilatkozatát, könnyekig meghatódva, a szudáni fogságából kiszabadult Papp István péntek este Budapesten, a Terrorelhárítási Központban (TEK).
Az ENSZ-alkalmazott hosszan beszélt fogva tartásának körülményeiről, arról, hogy egy háromméteres láncon tartották, hogy puliszkát, tejet és egyfajta kávé-tea keveréket kapott. Szólt arról is, hogy a 91 nap alatt néha azt "játszották" vele, hogy kivégzik, bekötötték a szemét, letérdeltették, majd az utolsó pillanatban széttéptek egy papírt, hogy tévedés történt. Nem bántották, de - mint mondta - a lelki sérülés súlyosabb, mint a testi.
Papp István a sajtón keresztül azt üzente: "megvagyok, élek, túléltem, és azt az országnak köszönöm és a kormánynak és a szakembereknek". Külön megköszönte a Terrorelhárítási Központnak, hogy nem hagyták magára a családját.
Papp István egy kétágú bottal szállt ki a a TEK autójából. A sajtótájékoztatón a különös "eszközről" elmondta, hogy a "célzófát" egyik fogva tartójától kérte el a tizedik napon. Bemutatta: a botot leszúrják a földbe, a felső, villás részébe a fegyver csövét helyezik, így stabilan tudnak célozni azzal. A magyar ENSZ-alkalmazott sétabotnak kérte el a "célzófát". 
Mint felidézte: 1989 óta végez békefenntartói feladatokat, jelenleg az ENSZ polgári alkalmazottja. Elrablásával összefüggésben úgy fogalmazott: "ezért fizetnek, ebben ez is benne van". Arra a kérdésre, hogy visszatér-e, miként az a sajtóban megjelent, azt mondta: még a családjával szeretné ezt megbeszélni, de ha nem megy vissza, az nagyon negatívan hat a többiekre nézve. "Ha már a Papp Pista is megfutamodik, mi lesz itt" - fogalmazott egy képzelt beszélgetésre utalva.
Mint mondta, fogva tartása alatt elkezdett arabul tanulni és az elsajátított szavakkal elmagyarázta fogva tartóinak, hogy "magyar embert ne raboljanak, nem éri meg". Fogva tartói pedig megígérték, hogy "magyarit" nem rabolnak többé.
Papp István megerősítette, hogy piramisjátékkal összefüggő követelések álltak elrablása hátterében. Ennek semmi köze nincs a magyarságomhoz - szögezte le, majd az elrablásának miértjére válaszolva kérdésként vetette fel: "mondjam azt, hogy tévedésből?" Szerinte elrablóinak "teljesen mindegy", de annak biztos köze lehet a történtekhez, hogy fehér bőrű, mert ebből azon a környéken rögtön arra következtetnek, hogy gazdag amerikai állampolgár lehet.
Hajdu János, a Terrorelhárítási Központ főigazgatója röviden felidézte: amikor 91 nappal ezelőtt tudomást szereztek Papp István elrablásáról, azonnal tájékoztatták a kormányfőt. A miniszterelnök akkor azt mondta, bármi áron, mindegy hogy hogyan, de hozzák haza Papp Istvánt. Ezt teljesítettük - mondta Hajdu János. 
Szijjártó Péter, a miniszterelnök szóvivője ugyancsak pár szóban azt mondta: a több hónapnyi kitartó és megfeszített munka meghozta eredményét, amelyhez gratulált a TEK-nek.

"Egyszercsak közölték: futás!"

Papp István nem tudja, mi vezetett a szabadulásához. "Egyszer csak közölték, hogy futás, oda, és én futottam" - idézte fel szabadulásának pillanatait Budapesten a Terrorelhárítási Központban tartott pénteki sajtótájékoztatóján.
Arra a kérdésre, hogyan szabadult ki, azt válaszolta: "kiszabadultam, hogy mi előzte meg, nem tudom, énrám ezt senki nem bízta".
Mint mondta, nem volt semmilyen egyeztetésen, megbeszélésen. "Egyszer csak közölték, hogy futás, oda, és én futottam." 
Arról is beszélt, hogy 91 nap fogva tartás után mennyire jó volt újra ágyban aludni, fürdőkádban, meleg vízben fürdeni, és kenyeret enni. 
Elrablóiról azt mondta, nem ismerte őket, nem mutatkoztak be, és nyelvi problémák is voltak köztük, mert ő nem beszélt arabul, fogva tartói meg más nyelven. Mint mondta, volt egy vezetőjük, a csapat létszáma húsz körüli volt; "profik voltak, tudták, mit csinálnak". 
Mint mondta, voltak pontok, amikor elrablói is úgy érezték, hogy "valami elmozdult", ilyenkor elindultak az ENSZ-központ felé, majd amikor látták, hogy mégsem, akkor összecsomagoltak, és visszamentek az erdőbe. Egy hétig pedig Csádban lakott, a határtól tíz kilométerre, "ahol nincs fennhatósága senkinek".
Kérdésekre válaszolva elmondta: egyedül tartották fogva, a szökés pedig felvetődött ugyan, de az öngyilkosság lett volna, mert ha lelő négy embert, az ötödik áldozat már egészen biztosan ő lett volna. 
Beszélt arról is, hogy mindennap írt, továbbá egy cigarettásdobozra végrendeletet is írt, azt oda fogja adni a feleségének, hogyha visszatérne békefenntartóként - mivel ez a munkája -, akkor már meglegyen. Mint mondta, volt már néhányszor nehéz helyzetben, de ilyenben még soha.
Szerinte ha január 9-ig nem sikerült volna kiszabadulnia, akkor lehetséges, hogy meghal, mert a szudáni választások fegyveres összecsapásokba is torkollhatnak, akkor az ENSZ kivonulna, és egyedül maradt volna. 
Mint mondta, fogva tartása alatt volt olyan pillanat, nem is egy, amikor maga sem hitte el, hogy egyszer kiszabadul. Úgy fogalmazott: nemsokára 55 éves lesz, a békefenntartás az élete, és éppen az olyan terroristák a szakterülete, akik elrabolták. 
Beszámolt arról is, hogy két dolog tartotta benne a lelket: egyrészt amikor Nepálban járt, a királyi asztrológus azt jósolta neki, hogy 80 évnél is tovább fog élni, másrészt az a magyar közmondás éltette - miután az utolsó negyven napban már nem tudott semmilyen életjelet adni, és úgy érezte, az ENSZ is lemondott róla -, hogy akinek a halálhírét keltik, az sokáig fog élni. 

Stadiont csinált, bogarakat engedett egymásnak...

Egy 98 láncszemből álló láncon volt egy fához kötve, és mint mondta, az volt a legnagyobb szenvedés, hogy egy háromméteres körbe kényszerítették. WC-re naponta két-három alkalommal engedték ki, legtöbbször ideiglenes vízmosásokban aludtak, alvóhelyét folyamatosan csinosítgatta.
Azt a vizet itta, amit elrablói és az állatok. A mosakodással kapcsolatban azt mondta, elrablói "az iszlám miatt mindig megmosták lábukat, kezüket, arra mindig volt víz, inni már nem". 
Elmesélte: az volt a legrosszabb a fogva tartásában, hogy nem tudta lefoglalni magát. Ezért egy "stadiont" csinált, amelyben bogarakat engedett egymásnak, kavicsokat gyűjtött, és napi kétórás "program" volt tányérjának megtisztítása. Karácsonyra egy szúrós bokrot dekorált ki karácsonyfának.