Fényt gyújtott a közösségben

"Keresd! Kutasd! Ki az Isten? Mi az Isten! - Ha ezt teszed, az egek nyílnak meg számodra, pedig nem leszel angyal. ... És nyisd még ki egészen szívedet is! Tárd ki Istennek! Ne rejts el magadban semmit. Hadd rendelkezzék veled, Ő, a végtelen Isten... Add oda magad! Őt nézd! Őt keresd!" Az idézet Naszályi Emil atyától való, érte zengtek a zsoltárak vasárnap  az érdi apátságban. A bicskei születésű Naszályi János 1929-ben kérte felvételét a ciszterci rendbe, Zircen kapta meg  rendi nevét, az Emilt. Az 1940-es években már országos hírű lelki vezetőként tartották számon, ez idő tájt szerveződtek köré a monasztikus életre vállalkozó lányok. A háború nyomán romba dőlt ország láttán az engesztelés gondolata indította el   a ciszterci közösséget, amelynek élén 1945-től Emil atya állt,  s bár 2002-ben elhunyt, a  nővérek számára mégis tovább él.

Spányi Antal  székesfehérvári megyés püspök a  vasárnapi szentbeszédben emlékeztetett rá: amit Emil atya a hit által megélt,  azt most már tapasztalja is. Mindent megtett azért, hogy a méltó tagja legyen a szerzetesrendnek, amelyért földi életében annyit fáradozott, hogy betölthesse hivatását. Spányi Antal figyelmeztetett: jön az Isten, egyre sürgetőbb, hogy felkészüljünk fogadására. Hiszen Isten ott kopogtat az emberi szívekben, de csak az hallja meg, aki el tud csendesedni. Ha ezt  szívünk, lelkünk mélyén sikerül megtapasztalni, Isten betölti lényünket, s mi magunk is az ő szeretetének jeleivé válhatunk. A bizonytalanáságban bizonyosságot adhatunk, az aggodalomban reményt. Emil atya ezt tudta, s ezt élte meg hivatásában  hangsúlyozta Spányi Antal.