Így vizsgázik Márk, a tinik kedvence

 Többezer diáknak okoz ezekben a hetekben álmatlan éjszakákat Székesfehérváron a vizsgák fenyegető réme. Van, aki emiatt már teljesen kikészült, mások viszont lazán veszik a megpróbáltatásokat, abban bízva, hogy a serkentőszerek majd megteszik a magukét, s a tananyag bemászik a fejükbe.
Mielőtt beléptünk volna a Kodolányi János Főiskola Fürdő utcai épületébe elképzeltük, amint a hallgatók a folyosón ücsörögve a kezüket tördelik és még az utolsó pillanatban is a jegyzeteikbe merülnek. Biztosan így van ez a főiskola más,  komoly lexikális követelményeket állító szakjain, ám a jazz-tanszakon  a tudás más oldalát, a zenei érzéket nézik: Az első évfolyamos előadóművészek, vagyis jazz szakos diákok  poénkodva, egymást ugratva vártak a vizsgáztató tanár érkezésére, s közben a szilveszteri buli még felidézhető részleteit mesélték el egymásnak. A zenével kapcsolatos vizsgáikat, elmondásuk szerint, jobban teljesítették, mint az általános, szavaik szerint szárazabb tárgyakat:  "A zenetanárainkkal, mondhatjuk baráti kapcsolat alakult ki, persze megadjuk a tiszteletet, de lazább, könnyedebb a légkör az órákon és a vizsgákon is" -  válaszol kérdésünkre  a magyar popzenei életben jól ismert Zentai Márk. Aznap a diákoknak klasszikus zenelmélet és szolfézsből kellett teljesíteniük a követelményeket, ekkor faggattuk őket arról, hogyan turbózzák fel az agyukat a vizsgaidőszakra.

- Mi nem úgy készülünk, mint egy jogásznak, vagy orvosnak tanuló diák. Ezt bizton állíthatom, mert elvégeztem az államigazgatási főiskolát, de akkor a vizsgaidőszakban stresszes voltam, nem ettem semmit, tanultam éjjel- nappal. Ha viszont  leülök a zongora elé, ahhoz nem kell még kávé sem, egyszerűen csak jön az ihlet -  osztja meg tapasztalatait Kertész Erika.  Aztán két másik srác mosolyogva kommentál:  - A jól bevált kávé, energiaital kombinációra esküszünk, de van, aki szimplán az alvásra. Olyanról is hallani, hogy a vizsgázó elkéri a nagypapájától az orvos által felírt agyserkentő gyógyszert, beveszi, aztán két napon át úgy pörög tőle, hogy mindent megjegyez, amit egyszer elolvas. Aztán két nap múlva meg persze mindent elfelejt..
Márk egy érdekes tanulási technikát is megosztott velünk: -  Van egy relaxációs szerkezet, ismerősöm alkalmazta. A szemet le kell takarni, közben lágy zenét hallgat az ember, és olyan mintha lemenne alfába. Kissé olyan az érzése az embernek, mint, ha azt mondanák, tegye a párna alá a könyvet és beleszáll a tudás a fejébe. Több külföldi politikus sikeresen alkalmazta. Érdekel a dolog, lehet, hogy kipróbálom.
Villanytan vizsgára készülnek a hallgatók a Budapesti Műszaki Főiskola  Budai úti Regionális Oktatási Központjában (popntosabban az Óbudai Egyetemen, hiszen januártól ez az új neve az intézménynek). A sokat emlegetett bolognai folyamatnak köszönhetően ma már nem egyszerű megkülönböztetni egymástól az elsős és a többedéves hallgatókat. A villamosmérnöknek készülő, szabadbattyáni Meszlényi Viktor például elvileg már harmadikas, de vannak olyan tantárgyai, melyeket az első évben nem sikerült letennie.
- Az első vizsgán az ember tapasztalatokat szerez, kitapogatja, mire kíváncsi a vizsgáztató. Aztán másodszorra már könnyebb átmenni - osztja meg elméletét Viktor, akinél a keményebb vizsgák esetén előfordul a napi öt kávé is. Mint mondja, néhány hét múlva azonban senki nem emlékszik már a vizsgastresszre, jönnek a bulik, s a főiskolás lét ismét gyönyörűségessé válik.