Még hosszabb várólisták - veszélyben a betegek!

- Milyen lehetőségeket vettek számba?

- Felmerült több is, például az óraszámcsökkentés bizonyos területeken, ez érinthet asszisztenseket, gazdasági, műszaki területet, a takarító szolgálatot. Felmerült az úgynevezett kereset-kiegészítések, az ügyeleti sorok felülvizsgálata és a nyugdíjasok, vállalkozói szerződések felülvizsgálata is. A drasztikus létszámcsökkentés azonban csak mint a legvégső megoldás került szóba. Bizonyos részekhez a kollektív szerződés módosítása szükséges, s ehhez a szakszervezettel egyeztetnek majd a kórház vezetői. Konkrét számokat egyelőre nem ismerünk. Az bizonyos, hogy a várólisták tényleg hosszabbak lesznek. Sajnos a szakdolgozókon és az orvosokon is csattan az ostor, hiszen ők találkoznak közvetlenül a beteggel - tette hozzá Sági Antal.

Ami a várólistát illeti, bizony egyes műtéti szakmákban már most is jelentős.

A hotelszárny negyedik emeletén csípőprotézis műtét után lábadozik Simon Györgyné. A kedves arcú, mosolygós kék szemű hölgy arról beszél, hétfőn múlt egy hete, hogy operálták:

- Most már nagyon jól érzem magam, járni is tudok - újságolja.

- A doktorok azt mondták, leghalább három hónapba telik, amíg igazán rendbe jövök, de plusz három hónap, ameddig még komolyan kímélnem kell magam. Pedig vár a kertem... a paradicsompalántákat térden állva ültettem el.

- Mióta várt műtétre?

- November óta. Én kis naiv úgy gondoltam, vége az őszi munkáknak, télen megoperálnak, tavasszal mehetek a kertbe. Hát... nem egészen így történt. Az az igazság, s ezt is el kell mondanom, hogy rajtam is múlt a dolog, ugyanis volt már időpontom a műtétre, de akkor meg a laborleleteim nem voltak jók, és emiatt új időpontot kellett kitűzni - meséli.

- Altatásban végezték az operációt?

- Nem, a gerincembe kaptam az érzéstelenítést. Nem fájt, még a szúrás sem, csak éreztem, hogy fúrnak, faragnak, kopácsolnak rajtam a doktorok.

- S hogyan kezdődött?

- A betegség? A kutya meg a jég és a fapapucs az oka. Három éve a jeges udvarra, én okos, fapapucsban szaladtam ki, siettem, a kutyának vittem az ennivalóját. A jégen megcsúsztam, elvágódtam - szegény állat rémülten rohant be a házába. Akkor ütöttem meg az oldalamat, nem vettem komolyan, amúgy sem vagyok egy kényeskedő, beteges fajta. Azt mondtam, én egészséges vagyok, csak a lábam fáj. Ez odáig fajult, hogy a bal lábam már kezdett lebénulni, na, akkor kaptam észbe. Vizsgálgattak, injekciót is kaptam, több kórházban, több városban, több orvosnál jártam, mire kiderült, hogy cserélni kell itt ezt az alkatrészt - simít végig bal csípőjén.

- Most már örülök, hogy túl vagyok az operáción, és tudom, hogy ezentúl jobban kell vigyáznom magamra. Talán holnap már haza is mehetek.