Samu, a pomázi családtag

Pomázon született, nevelkedett, azóta is minden a fővároshoz közeli településhez köti. A Budapesti Honvédban mutatkozott be az élvonalban, majd futballozott Szegeden, profi pályafutását a Hungária körúton zárta le. Tudatosan készült az edzői pályára. Egy évtizeden át Mezey György pályaedzője, elsőszámú segítője volt, később elváltak útjaik, Egervári Sándor kilépett a korábbi sikerkapitány  együtt vezették ki a nemzeti együttest a magyar futball utolsó világversenyére, az 1986-os mexikói mundiálra  árnyékából, s egy rövid, szaúd-arábiai kitérőt leszámítva első számú dirigensként ténykedik. Az olajországban Novák Dezső pályaedzőjeként dolgozott néhány hónapot, a klub tulajdonosváltása után elköszöntek tőlük. Akkor indult Egervári hazai karrierje. Bajnok lett az MTK, a Dunaferr együttesével, majd ismét az MTK-val. Az angyalföldi munkavállalása nem sikerült jól, ám Kuvaitban sikerrel dolgozott az El-Salmiya együttesével, a bajnokságban bronzérmet szerzett, a GCC Cupon, az Öböl-menti országok Bajnokok Ligájában elődöntősök voltak, az El-Salmija stadionavató- ján 1:1-es döntetlent értek el a legerősebb összállításban pályára lépő portugál válo- gatottal. Bár marasztalta a fővárosi klubot irányító sejk, családi okok miatt hazatért, s a Győri ETO FC vezetőedzője lett. A kiesés elől az utolsó bajnokin megmenekülő gárdából egy év alatt bronzérmest faragott, 2008 nyarán kiléptek a nemzetközi porondra, az EUFA-kupában a né- met Stuttgart búcsúztatta őket. A mesteredző bízik abban, hogy hosszabb távon nemcsak a hazai porondon, hanem nemzetközi szinten is jegyzett gárdát építhet a Rába-parti városban. Szereti állomáshelyét, ám számára a legkedvesebb mindig Pomáz marad. Itt született, nőtt fel, a településhez ezer szállal kötődik. A mérkőzések után ott talál nyugalomra, várja a család, valamint Samu, a négyéves német juhász, aki családtagnak számít az Egervári famíliában.
- Gyerekkoromban pulikat tartott a család, aztán 1990-től pásztorkutyáink voltak, két mudi, amit általában terelésre használnak. Aztán hozzánk került Rocco, az első német juhász, tíz éven át volt velünk, tulajdonképpen ő nevelte fel és tanította be Samut, akit 2004-ben vásároltunk. A német juhász nagyon okos állat, az egyetlen hiányossága az, hogy nem beszél... Amúgy mindent tud. A kert az ő felségterülete, de beengedjük a lakásba is. Minden családtagunk imádja, a legtöbbet a velünk élő fiam, Gábor foglalkozik vele, a lányom, Krisztina már elköltözött, ő az unokáimat neveli a férjével.
Egervári Sándor a lovakat is imádja, nagyon tiszteli őket. Néhányszor ültem rajtuk, okos, gyönyörű állatok, ám nekem túl nagyok. Továbbá sok fejtörést okoztak, nem arra indultak, amerre én szerettem volna. A kutyákkal ilyen gond nincs, mindig szót fogadnak. 

Látogasson el az enteo Kedvencel a ház körül klubjába is!