Kutya, felügyelet nélkül – A felelősség a gazdáé így is, úgy is

Állatbarátok között terjedt fénysebességgel az a fotó a közösségi oldalon, amely egy kilőtt német juhászkutya tetemét ábrázolja az erdőben.

Önmagában ez valóban egy szomorú történet, de a hozzáfűzött pár mondat egyike kérdőjeleket hagyhat azokban az állattartókban, akik igyekeznek egyrészt a jogszabályoknak, másrészt az együttélés írott és íratlan szabályainak megfelelően tartani kedvenceiket. Ez pedig valahogy így hangzott: „Pedig ezt a kutyát várta haza a gazdája!”

Mert mi az, hogy várta haza a gazdája? A gazdának kutyakötelessége gondoskodni arról, hogy az állat mindig felügyelet alatt legyen! A mai napig megoldatlan probléma a kiszökdöső kutyák kérdése a vidéki településeken, amit még mindig nem vesznek elég komolyan az állattartók. Legyen akár kicsi, akár nagy eb (mint a kilőtt német juhász), még a legnagyobb állatbarát sem szeretne egy dühös/éhes/ hormonoktól túlfűtött jószággal vitába keveredni.

Főleg nem az erdőben, akár egy saját (pórázon sétáltatott) eb kíséretében. És akkor még a gyerekekről nem is beszéltünk, akiknek a határozott fellépése is hiányzik ahhoz, hogy jól oldjanak meg egy ilyen feszült helyzetet.

Szóval a lényeg az, ne várja a gazdi haza a kutyát, hanem tartsa a kerítésen belül! Máshol pedig a felügyelete alatt – ha másként nem megy, hát pórázon. Tanuljuk végre meg! Ahogy azt is, hogy a vadásznak joga van kilőni egy felügyelet nélkül kóborgó kutyát a vadászterületen – hiszen veszélyeztetheti a vadállományt.

Nem az a jó állatbarát, aki felmenti a másik állattartót a felelőssége alól, hanem az, aki megérti, hogy ezek a szabályok értünk vannak – emberekért és állatokért.