Nem kis szerencse kellett hozzá: „repülő ékszert” kapott lencsevégre a fehérvári hobbifotós

- Évek óta szerettem volna lencsevégre kapni a jégmadarat, ezt a kis repülő ékszert. Mindig irigykedtem a különféle fotós csoportokba feltöltött jégmadaras fotók láttán, és érdeklődtem mindig a komment szekcióban, hogy kinek hol sikerült lefotóznia a madarat. De mindig olyan helyszínt jelöltek meg, ami tőlem egyre távolabb esett. Reménykedtem a Tisza-tóban is, amikor ott töltöttem egy hosszabb hétvégét, de az sem hozott eredményt. Tudniillik nem lehet a madarakkal időpontot egyeztetni – mesélte a feolnak Zalatnai Mátyás az előzményeket.

A fotós reménye akkor csillant fel, amikor nemrég Székesfehérváron kiment a palotavárosi-tavakhoz, mert egy csoport bejegyzésében látta, hogy itt már volt, akinek sikerült jégmadarat fotózni. Ez a kis madár korábban egyébként messze elkerülte a lakott területeket, de úgy tűnik, a palotavárosi tavakhoz mostanság mégiscsak beköltözött néhány példánya.

Így hát egy szép napsütötte délutánra kölcsönkérte egy kedves barátjától, Pétertől, a nagy zoom objektívjét, és elindult a „vadászatra”:  - Körbesétáltam néhányszor, a vizet és az ágakat fürkészve, hátha megpillantok egy jégmadarat, de hiába. Aztán a tavak mögé mentem, mert tudtam, hogy ott is van egy ér a vasúti sín mellett. Aztán egyszercsak meghallottam a jégmadáréhoz hasonló csivitelést. És mit ad Isten, a szemem sarkából láttam egy gyorsan tovaillanó kék pacát is. Kerestem egy nyugodtabb zugot, ahol elbújtam, és vártam, hátha visszajön.  És ekkora szerencsém még sosem volt! Negyed óra egyhelyben ücsörgés után, tőlem alig négy méterre, a fotókon látható ágra ült le a jégmadár, a vizet fürkészve. Sajnos merülés közben nem láttam. De megérte! Egyszer mentem ki, és máris sikerült egy szép madarat megörökítenem! Aznap fülig érő szájjal meséltem erről az ismerőseimnek.  

Gratulálunk a fotóhoz Mátyásnak és a modellt álló jégmadárnak is, hogy hagyta magát megörökíteni!