Erdők-mezők királyai - a vizslák legjobbjai versenyeztek Soponyán

Épp hogy csak felvirradt a reggel a soponyai Ökocentrum szeptember eleji erdejében, amikor a bírók és a versenyzők eligazítást kaptak Tapasztó Sándor vezető bírótól a teendőkről. Úgynevezett Field Trial versenyre érkeztek ugyanis a résztvevők, hogy a legjobbak között mérettessék meg vizsláikat, s elnyerjék a nemzeti s nemzetközi címeket. Ezúttal 128 nevezés érkezett a négynapos versenyre, ami jelentős, kiemelkedő létszám: cseh, szlovák, szerb, osztrák és magyar kutyák - rövidszőrű és drótszőrű magyar vizslák, pointerek, angol és gordon szetterek, vörös-fehér és vörös ír szetterek - futnak az elismerésekért. Fontos versenyek ezek, amelyek biztosítják a vizslafajták génállományának megőrzését. Éppen ezért olyan bírók pontoznak ezen alkalmakkor, akik „régi motorosok” a szakmában. Ezúttal a szerb Dragomir Ljepoja és Radivoje Miljkovic mellett a magyar Vörös László, Füzesi Péter, Ladányi Zoltán és Szabó Sándor bírált. Az eligazítás után a versenyzők és a bírók elhagyták a központot, majd pedig Soponya határát, és egy hatalmas, a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozó területen vették szemügyre a versenyzőket.

A reggeli dér épp hogy csak felszáradt a kéklő-sárgálló mezei virágokról, amikor Pilla nekiveselkedett az első körnek. A bírók árgus szemekkel követték tekintetükkel a történéseket. A vizsla és gazdája – Pap László – összehangolt munkáját öröm volt nézni: a kutya akkurátusan fésülte át a terepet, semmi sem vonhatta el a figyelmét. Hosszú fel-alá futkározás után azonban egyszer csak lemerevedett, s orrával egyenesen előre bökött. Mozdulatlanul bevárta gazdáját, aki mellé érve felrebbentette a megtalált fácánt, amely bizony egészen addig némán lapított a fűben. A fácán tovaszállt, Pilla pedig sóvárogva, de továbbra is engedelmesen pillázott a rebbenő apróvad után. Őt követte aztán Karma, majd pedig még sok másik tehetséges és lelkes versenyző ezen a napon. De hogy mit is láttunk pontosan? Erről Tapasztó Sándor mesélt:  

- A vizslafajták, azaz „vadmegálló” kutyák mezei versenye ez, amely a specialisták, illetve az elit állomány kiválasztására szolgál. Egy feladata van itt a kutyának: a mezei területen lévő szárnyas vadat megtalálni, s jelezni a vezetője felé. Vadászati helyzetet imitálunk tehát – lényege, hogy a vizslafajtákra jellemző legfontosabb, jórészben öröklődő tulajdonságokat mutassa a kutya – magyarázza a szakember.

A bírók figyelik az orrjóságot, orrhasználatot, a fajtára jellemző sebességet, keresési módot és vadmegállást. - Az orrjóság azt jelenti, milyen genetikai képességeket örököl a szüleitől a kutya, az orrhasználat pedig azt mutatja meg, hogy a kutya a tapasztalatai alapján hogyan találja meg a vadat. Továbbá hogy az orrát milyen magasan tartja, hogyan használja a szelet, azaz hogy a meglevő adottságait hogyan tudja alkalmazni – teszi hozzá a vezető bíró. - Amikor pedig a kutya megtalálja a vadat a keresés során, „megállja”, azaz nem fogja meg – mutatja a gazdájának, hogy itt a vad. A gazda odamegy a kutya mellé, felrebbenti a madarat, s a kutyának engedelmesen, helyben kell maradnia. Ez a kitűnő munka!

A Vadexnél egyébként évtizedes hagyománya van a vadászkutyás rendezvényeknek. A soponyai területen először 1994-ben rendeztek vizsla főversenyt, majd 1996-ban nemzetközi International Kurzhaarprüfung (IKP) vizsgát szerveztek a Rövidszőrű Németvizsla Világszövetség megbízásból. 2000 óta pedig már a kopó, spániel és retriever fajtacsoportba tartozó kutyák tenyésztői, kiállítói és fajtagondozó szervezetei is visszatérő vendégek. 2016 óta minden évben itt rendezik meg a CACT Országos Vizsla Főverseny döntőjét is, amely szintén nagyon izgalmas, különlegesen látványos vizslás esemény. Tavaly újabb mérföldkő következett azzal, hogy az „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás első nemzetközi vadászkutyás kapcsolódó programjaként megrendezhették a területen a CACIT Field Trial Világkupát.