Örök ellentét vagy kompromisszum kérdése az albérletben tartott állat?

Számos lakáshirdetésben látni a kikötést, hogy dohányzás és kisállattartás az ingatlanban tilos. Előbbi még érthetőbb is, utóbbival kapcsolatban viszont talán jogosan merül fel az állattartókban a kérdés: miért? Természetesen mindenki a saját háziállatát ismeri a legjobban, elmondhatja róla, hogy nem fog kárt okozni, és nem lesz negatív következménye ottlétének, de az sem vitatható, hogy a tulajdonos félti és próbálja megóvni vagyonát, és akár egy korábbi rossz tapasztalat miatt hozza meg ezt a döntést. Mindenesetre a két oldal talán egyetért abban, hogy ez a kérdés még jó néhány évtizedig biztosan a felek közé áll majd.

Weisz Ildikó ingatlanszakértő minden esetben a tulajdonost képviseli. Bár elsősorban nem albérletek kiadásával foglalkozik, mégis sok olyan üzletet bonyolít le, amely során az ügyfele befektetési céllal vásárolja meg az adott ingatlant. 

– Úgy járok el, mintha a sajátom lenne az ingatlan, tehát abszolút megszűröm, hogy kivel szerződünk, kinek adjuk ki a lakást – emelte ki Weisz Ildikó. Mint mondja, többségében új és újszerű ingatlanokkal foglalkozik, amelyek esetében már adja magát, hogy a tulajdonosok számára jelentős értéket képviselnek. – Megmondom őszintén, ilyen lakásokat nem szívesen adnak ki kisállat-tulajdonosoknak, mivel féltik a rongálástól – hangsúlyozta a szakértő.

Tapasztalatai szerint a tulajdonosok ilyen jellegű döntéseiben nem meghatározó, hogy bútorozottan vagy bútorozatlanul adnák ki a lakást. 

– Volt egy kedves ügyfelem, aki befektetési céllal vásárolt egy ingatlant, amelyet aztán kiadott. Az albérlők a tudta nélkül egy cicát vittek a lakásba. Ebben az esetben sem bútorok sérültek, hanem a macska megkaparta az ajtófélfát, lerágta a tapétát, és össze karcolta a parkettát – mesélte Weisz Ildikó.

Sebestyén Fanni a másik oldal képviselője, kutyájával költözött albérletbe, és a keresés folyamatát többször is végig járta. 

– 2019-ben egy barátnőmmel döntöttünk úgy, hogy összeköltözünk. Részéről nem volt nehézség, viszont én a kutyámmal együtt mentem volna. Szerencsénk volt, mert egy olyan főbérlőbe futottunk bele, aki állatbarát volt… – mesélte Fanni. Egy évvel ezelőtt viszont új lakást kellett keresnie. Annak érdekében, hogy a meglepetéseket elkerülje, minden olyan lakásba, amelyet megnézett, vitte magával a kutyáját. Ennek ellenére viszont azt tapasztalta, amikor megtudták, hogy kutyával költözne, fenntartásokkal kezelték a kérdést.

– Végül is ismerős által kerültem egy lakásba, ahol nem volt probléma a kutya, de azt kikötötte, hogy ne legyen ugatás, mert a lakók nem szeretik. Ezt sajnos megtapasztaltam, mert előfordult, hogy egyedül hagytam otthon, és persze ha hallott valamit, ugatott. 

A szomszédok próbáltak is háborúzni – elevenítette fel egy emlékét Sebestyén Fanni. Elmesélte, nézett olyan lakást is, ahol a tulajdonos a kutyaszőr miatt aggódott, ez egy bútorozott ingatlan volt, de lakott olyanban is, amelyet bútorozatlanul vett ki. Minden tulajdonosnak elmondta, hogy az esetleges károk javítását természetesen magára vállalja.

Mint mondja, összességében mindezek ellenére sem mondaná, hogy negatív tapasztalatai vannak, nem élte meg különösebb nehézségként a keresést. Ugyanakkor mindenkit, aki kisállattal költözne, arra buzdít, az esetleges károk javítását vállalja magára, és ezt természetesen tartsa is be. Tapasztalatai szerint pedig érdemes megpróbálni azokat a lakásokat is, amelyek hirdetésében tiltják az állattartást.