Vidrák a Velencei-tó jegén és a jég alatt: mozgásukat évek óta figyeli a természetbúvár

A vidra jelenléte egy vizes élőhelyen mindenképpen öröm azok számára, akiknek fontos a környezetvédelem: e fokozottan védett emlős ugyanis rendkívül érzékenyen reagál a víz mesterséges szennyezésére, el is tűnik ott, ahol ezt tapasztalja. A Velencei-tónál azonban már évek óta élnek vidracsaládok, létezésükről azonban csak néhány szenvedélyes természetbúvár tud valódi bizonyítékokkal szolgálni – tekintve, hogy éjszakai ragadozóról van szó, amely nappal jellemzően nem látható. Simon György, a Velencei-tó kenus expedícióinak szervezője a tó vidraállományának egyik elhivatott megfigyelője – évek óta figyelemmel kíséri mozgásukat. Éjszakai vadkameráit is ott állítja fel, ahol várható a vidrák megjelenése.

Legizgalmasabb videója a témában itt látható:

 Nemrégiben sikerült is lencsevégre kapnia egy éjszaka aktív vidrát, sőt, pár éve videóanyagot állított össze éjszakai táplálkozásáról.  

Alig észrevehetők

- Számos vidra él a Velencei-tónál, de populációjuk nagyságát nem tudnám megbecsülni 

– mondta Simon György, hozzátéve, hogy az aránylag láthatatlanul mozgó emlősöknek inkább csak a nyomait lehet látni: vadcsapásaikat, az általuk partra húzott halak maradványait.

Ezért is tűnik úgy, hogy a vidra a Velencei-tó rejtélyes, titokzatos lakója. Ez volt az egyik oka annak, hogy elkezdte a megfigyelésüket, de az is okot adott a feltérképezésükre, hogy egyre több elütött állatot látott az utakon.  – Szerettem volna megfigyelni, hogy mozognak, miként élnek. Ezek alapján kezdtem kitenni a vadkamerákat, hogy éjszakai életmódjukat megismerjem. Azt gondolom, érdemes lenne vadtáblákat kihelyezni Dinnyés környékén, hogy figyelmeztessék az autókat a vidrák mozgására.

A vidra főleg télen – tehát ebben az időszakban – aktív, mozgását ilyenkor lehet legjobban megfigyelni, de sajnos ez az az időszak, amikor könnyebben el is lehet ütni őket. Nagy területet járnak be, alig észrevehetőek, ezért veszélyes számukra a közúti forgalom. De nem csak a Velencei-tónál, hanem akár a nagyvárosokban is. Simon György például Székesfehérváron, a Rózsaliget környékén is találkozott velük éjszakai megfigyelései során.

A vidra valahogy mégis ellenérzéseket vált ki az emberben – ragadozó mivolta miatt aggódnak azok, akik a vizes élőhelyek halállományát féltik. Vagy éppen magukénak szeretnék tudni – utal rá Simon György. Éppen ezért kerül feketelistára ott, ahol halgazdálkodás folyik, s ahol az értékes halállományt tizedeli. De a természetes vizes élőhelyeken – mint a Velencei-tó -, nemcsak hogy létjogosultsága van, de láthatóan az ökoszisztéma szerves része. Olyannyira, hogy György egyszer a vidráknak köszönhetően fedezte fel, hol érdemes süllőt fogni. Merhogy korábban egy éjszaka folyamán látta, ahogy eszi a fehér húsú halat a vidra azon a területen. Irányt mutat - így is fel lehet fogni a jelenlétüket, mondja a természetbúvár.

- Időszaktól függ, mivel táplálkozik: lehet látni ürülékjelzésein - amiben rengeteg kitin van -, hogy sok bogarat fogyaszt. A zsákmánya túlnyomó részét tehát vízi bogarak teszik ki, persze egy-két kétéltű, és kisebb halak is az étrend részét képezik. Éjszaka táplálkozik, folyamatosan keresi a lehetőségeket. Az a tapasztalatom, hogy a téli lápokon mindig vannak olyan helyek, ahol a bomlás miatt hőtermelés folyik, s nem fagy úgy be. Ezekre a területekre rendszeresen járnak táplálkozni az állatok, nagyon fontos helyei tehát a tónak. Ide jönnek nappal az áttelelő madarak, éjjel pedig például a vidrák. S mivel a vízirovarok is aktívak télen, nekik is levegőt kell venni, így koncentráltan megjelennek itt. Emellett a vidrák fenntartanak lékeket, lyukakat is a jégen, hogy táplálékhoz jussanak. Mindig olyan helyen –belső területeken – találkozni ezekkel a résekkel, ahol a halmozgás is koncentráltabb – mesél róluk megfigyelőjük.