Már szóra is hallgat a dunaföldvári jószág

– Alföldi születésű vagyok, Csongrádból származom, de jelenleg Dunaföldváron élek. A szülőföldemen nagy hagyománya van a lovazásnak. 1973-ban kerültem Bugacra, a Pusztába, majd Mezőhegyesen vezettem a méntelepet. Végül Dunaföldvár következett, mert oda nősültem. Bekerültem a vasműbe, de lovam mindig volt. Most is van három, s mellettük egy szamár, ez most tanulja a programot: ülni, feküdni, térdelni és köszönni kell majd neki tudnia!

Az idomításról

– Egy lovas embernek egész életében tanulnia kell. Az állatok idomítását szeretettel kell végezni, mert csak úgy lesz eredményes. Durván nem szabad. Ha egyszer meg kell ütni, az figyelmeztetés legyen, másodszorra már meg kell fogni a kötőféket is, kivinni a vásárba, eladni. Azért, mert akkor már túlnőtt az emberen. Nekem mindig azt mondta Abonyi Imre bácsi, a többszörös világbajnok, hogy a hajtónak kell arra törekedni, hogy ő legyen felül. A lónak olyan természete van, hogy megpróbálja átvenni az irányítást.

A bizalom dolga

– Akkor lesz agresszív, ha az idomításnál bántják, ezért védekezésből támad, ahogy a kutya is. A jól idomított ló szóra hallgat, nem kell fenyegetni. Minden nap megsimogatom a lovamat, és akárhol is vagyunk, hozzám bújik. Barátságban vagyunk. Nem szabad vele gonoszkodni, megverni, megszakítani, és ezt meg fogja hálálni. Az a lényeg, hogy megbízzon az emberben. Azt sem szabad elfelejteni, hogy bár egy nagy testű jószág, de benne van a menekülési hajlam. Amikor megretten valamitől, abban a pillanatban vágtába csap. Ezt a tempót és az ügetést magától tudja. Ezért szoktam mondani az embereknek, hogy a lovat lépésben tanítsa meg menni, és abban dolgozzon vele, mert akkor tudja az energiáját nagyon jól beosztani.

A ló tartásáról

A ló meghálálja a szeretet. A tartásánál soha nincs ünnep, mindennap el kell látni, de ez nem fáj az igazi gazdának. Nagyobb élvezet a dohányzásnál vagy az ivászatnál. Ez is egy szenvedély. Nem lehet abbahagyni. Azzal is tisztában kell lenni, hogy sokkal kényesebbek az embernél. Bármilyen betegséget elkaphatnak, és nekünk kell őt meggyógyítani. Erre egy kis készpénzt kell megspórolni. Az úgy jó, ha a gazda eteti, ápolja és foglalkozik vele. Amikor összeszoktak, a körmölés és a patkolás sem jelent gondot. A gazda lesz a garancia a lónak arra, hogy nem történhet semmi baj – hangsúlyozta Maszlag Gábor.