A mocsári teknős az év hüllője

Megyénk szép számú mocsári teknőssel (Emys orbicularis) büszkélkedhet: főként a Velencei-tónál és környékén. Ám nem mindenhol mondható el ugyanez, a sárgán pöttyözött, olajzöld teknőt viselő hüllő populációi kezdenek megcsappanni, az állat már a veszélyeztetett fajok egyike. Ezért is választotta a Magyar Madártani Egyesület Kétéltű és Hüllővédelmi Szakosztálya az állatot az év hüllőjének.

– Hazánk a mocsári teknősök élőhelyének északi védőbástyája, nálunk még jól érzi magát, ám északabbra már alig akad belőle – tudjuk meg Dankovics Róbert muzeológustól, aki évtizedek óta foglalkozik hüllőkutatással. Szokatlan jellemző egy élőlény esetében a politikai megosztottság, ám a mocsári teknős éppen ilyen: bár Németországban nem őshonos, mégis akad jó pár populáció, amelyek egyedei turisták által behurcolt ősöktől származnak. A teknős génállománya jól tükrözi az ország egykori kettéosztottságát: Nyugat-Németországból többnyire Spanyol-, Olasz- vagy Görögország felé vették az irányt a turisták, így az NSZK mai területének teknősei mediterrán géneket hordoznak, míg az NDK-s hüllők magyar, bolgár vagy román ősökkel büszkélkedhetnek.

Dankovics Róbert

A hazánkban őshonos Emys orbicularis populációi nem mutatnak efféle érdekes megosztottságot, mégis igen fontos a védelmük, hiszen őshonos fajról van szó.

– Főként élőhelyének roncsolása, elpusztulása veszélyezteti a teknőst, így annak megóvásával tehetünk legtöbbet a faj fennmaradásáért.

A mocsári teknős dekoratív állat, mégse vigyük haza magunkkal (Fotó: Dankovics Róbert)

Bár egy időben úgy gondolták, a megunt és szabadon engedett ékszerteknősök kiszoríthatják a mocsári teknősöket, Dankovics Róbert nem erősíti meg e feltételezést. – Bár a kifejlett ékszerteknősök jól bírják kontinentális klímánkat, sőt, elvileg szaporodni is képesek, a fiatal utódok nem élik túl az első telet. Azt már több ízben megfigyeltük, hogy a hím ékszerteknősök megpróbálkoznak egy udvarlással a nőstény mocsáriaknál, ám utóbbiak nem vesznek tudomást a Casanovákról.

Így a terráriumi példányok sem túlszaporodásukkal, sem udvarlásukkal nem jelentenek bajt.

– Ezek az állatok a telet hibernáltan töltik az iszapba ásva magukat, és csak akkor jönnek elő, amikor melegebbre fordul az idő. Ám a napsütés is befolyásolja az állat aktiválódását. Ezért ritkán járnak úgy, hogy az enyhe február felszínre csalja őket, s a későbbi fagyokban elpusztulnak.

Mivel nem képes önállóan szabályozni testhőmérsékletét, sokszor kaphatjuk napozáson: a vízi köveken ücsörgő hüllőt azonban nem szabad hazavinni s háziállatként tartani. Az 50 ezer forintos természetvédelmi értékű védett teknős környezetből való kiszakítása az adott egyed teljes szaporulatától fosztja meg az élőhelyet. Így ott máris egy komplett családnyi mocsári teknőssel lesz kevesebb.