Állatvilág

2009.04.04. 03:12

Kedvenc a rácsok mögül

Székesfehérvár - Közel kétezer kutya fordul meg évente a fehérvári állatmenhelyeken. Ez a szám óriási, de most segítünk, hogy kétszer egy kutyának ne kelljen a gazda elvesztését átélnie.

S. Töttő Rita

Nincs olyan ember, akinek nem facsarodik össze a szíve, amikor menhelyi állatok sorsát látja. Elég, ha a tévében mutatnak ilyet, de ha személyesen, az állatmenhelyen látjuk a sok gazdátlan, szeretetre vágyó kutyát, akkor még intenzívebb ez az érzés.
Most abban segítünk, hogy aki úgy dönt: menhelyről választ magának kedvencet, ne csalódjon, s ne okozzon csalódást a kutyának sem.
A menhelyről származó kutyáról a legfontosabb, amit tudni kell, hogy   sokkal nehezebben illeszkedik be, illetve vissza az emberi társadalomba, mint más eb -  hangsúlyozza Nyakas Gábor kutyakiképző, akihez sokan viszik okulni menhelyről származó kedvenceiket.  Ezek az állatok tele vannak negatív élményekkel, ki tudja, hogyan bántották őket, illetve terrorizálták, testileg, lelkileg. Az új  gazdának éppen ezért százszor türelmesebbnek kell lennie, mintha jó körülmények közül hozott volna el egy egészséges lelkületű kölyköt.
- Előforddul tehát, hogy a gazdi túl hamar várja el a kutyától a teljesítményt. Udvaron tartott kutya esetében legalább két hónapra, lakásban élő állatnál pedig több hétre is szükség lehet, mire az új családtag feloldódik, s elkezd figyelni, kommunikálni.
- Időnként arról panaszkodnak a menhelyről hozott kutyák gazdái, hogy az állat nem fogadja el őket, nem figyel rájuk, nem kommunikál, elszökik otthonról - mondja a kiképző.  Ez mind beilleszkedési probléma. Ilyenkor türelemre intem őket, s elmagyarázom, hogy ezek a kutyák komoly stresszt éltek át, vélhetően traumák, csalódások, fájdalmak sorozata után kerültek hozzájuk. Ezekre az ebekre fel kell készülni.
Ne essünk bele abba a csapdába, hogy első látásra szerelem alapján választjuk ki a kutyust, hiszen a menhelyen mindannyian olyan esendően, szívszorítóan tudnak nézni. Hallgassunk inkább a befogadóhely vezetőjére. Krepsz Gyöngyi, a Takarodó úti állatmenhely vezetője mindig segít a kiválasztásban:
- Mindig megkérdezzük, milyen körülmények közé szeretné vinni a gazda az állatot, milyen kutyát  képzel el magának. Panelba például nagy testű, illetve nagy és sűrű szőrű kutyát  nem szoktunk javasolni, inkább olyat keresünk, amelyik bírja az akár nyolc órás  egyedüllétet is, csendes és nyugodt. Ugatós kutyát például csak olyannak adunk ki, aki sokat tud foglalkozni leendő kedvencével. A lényeg, hogy mindig a gazda habitusához választunk állatot. Idősekhez például közepes termetű, nem túl fiatal,  nyugodt ebet mutatunk, sportosabb, sokat kiránduló gazdához pedig mozgékonyabbat. Azt is figyelembe kell venni, hogy mennyi pénzt tud költeni később az állatra az ember - sorolja Krepsz Gyöngyi, akiknél éves szinten ezer kutya fordul meg, de most is kétszáz ebről gondoskodnak. A Takarodó úti menhelyen a természetes halálozás 8 százalék körül van, az agresszív, fertőző állatokat pedig elaltatják, így a bekerülők 10-15 százaléka kerül ilyen sorsra  árulta el a menhely vezetője. Az állatkórház menhelyén jelenleg nyolcvan kutya él, évente pedig mintegy 800-1000 négylábú kerül be hozzájuk - mondta Molnár Tamásné, az ottani menhely vezetője. Ők is hasonlóképpen  segítenek a gazdának megfelelő kutyát keresni.
S ha már otthon van a kutya, vigyük el őt iskolába.
  - Először semmilyen  kiképzést nem kap a menhelyről származó kutya - meséli Nyakas Gábor.  Több héten, hónapon keresztül szoktatjuk a kutyát más ebekhez, emberekhez. S ha már tudja, hogy nem kell félnie, oda fog figyelni a gazdájára is.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!