2011.05.16. 10:10
Nyomon az idős hölgy
Wagner Nándor sokáig feledésre ítélt alkotója volt a hazai szobrászatnak. Amikor '56-ban emigrált, műveit, szoborterveit a fehérvári múzeum raktárában ásták el. Ezek után nyomoz a szobrász japán özvegye.
Minden könyvnek megvan a maga sorsa. S kiváltképp így van ez a szobrokkal is. A Corpus Hungaricum című, hatméteres művet 1999-ben állították föl Székesfehérváron, az evangélikus templom melletti téren. Wagner Nándor, az alkotó nem érhette meg második magyarországi köztéri szobrának leleplezését. (Az 1956-ban Svédországba menekült szobrászművésznek első és évtizedekig egyetlen hazai köztéri alkotása az 1955-ben Dunaújvárosban felállított Vízhordó lány volt.)
Wagner Nándor 1922-ben született a Romániához csatolt Nagyváradon, s meglehetősen mozgalmas előélet után múzeumi kiállításrendezőként került 1949-ban Székesfehérvárra a múzeumhoz. Egy olyan komplex kiállítást rendezett meg, amely Fehérvár helytörténete mellett a Velencei-tó élővilágát is bemutatta.
A kiállítás példásan újszerű lett, az viszont sokaknak nem tetszett, hogy Wagner Nándor ennek érdekében falakat bontatott el, és tejüvegre cseréltette az ablakokban az üveget. Az akkori városi főépítész erre célozva jegyezte meg: egy olyan hely van egy városban, ahová nem lehet belátni az ablakon. A bordélyház...
Mindezt Kiss Sándortól tudom, aki a Wagner Nándor kulturális örökségét gondozó alapítvány elnöke. Az alapítványt Chiyo Wagner, a szobrász japán özvegye hozta létre. A héten Szundy László kurátor társaságában mindketten Fehérváron jártak. Ekkor találkoztunk.
A kiállítás 1950. december 31-én nyílt meg, a megnyitón Wagner Nándor már felmondólevéllel a zsebében jelent meg, mert annyi emberrel rúgta össze a port. Ezt követően 1956-ig a fővárosban, a Várbazárban berendezett műtermében dolgozott. Emigrálása után minden, ami itt volt található vázlatok, szobortervek, gipsz- és agyagfigurák a korábbi kapcsolatnak köszönhetően Fehérvárra kerültek, ahol a múzeum raktárában ásták el őket.
A szobrászművész Svédországban ismerkedett meg második feleségével, Akiyama Chiyóval, aki a tanítványa volt. Chiyó első pillantásra beleszeretett Nándorba - mesélte most, a fehérvári Fő utca egyik vendéglői teraszán ülve a szobrász 81 éves özvegye, aki azonban tíz évet nyugodtan letagadhatna a korából. Házasságot 1966-ban kötöttek, s az évtized végén költöztek Japánba. Wagner Nándor gyerekkora óta vonzódott a távol-keleti szigetországhoz, olyannyira, hogy édesapja japánkertet is csinált neki Nagyváradon - mondja Chiyo. A szobrász, akinek több japán városban is látható monumentális köztéri szobra, ott élt 1997 végén bekövetkezett haláláig.
Chiyo háromszor járt a férjével együtt Székesfehérváron, de mivel egyszer beázott a múzeum raktára, úgy tűnt: Wagner Nándor itt található alkotásai megsemmisültek. A cikk elején említett Corpus Hungarikum makettjére véletlenül akadt rá a kilencvenes évek elején a raktárban a házaspár: a figura a kíntól görcsbe rándult ujjai kilógtak egy dobozból. A corpust a Rákosi-korszak legsötétebb éveiben öngyilkosság helyett, magának adott feladatként készítette a művész. Felállításának ötletét még Nagy István polgármester karolta fel, ténylegesen azonban csak évek múltán - már Warvasovszky Tihamér polgármestersége idején - került a Nagy Benedek, móri szobrász által kiöntött, drámai erejű alkotás a térre - tudtam meg Kiss Sándortól.
A Corpus Hungaricum azóta az október 6-ai, a nemzeti gyásznapon tartott megemlékezések, koszorúzások méltó helyszíne.
Chiyo Wagner szerint néhai férjének akár kétszáz munkája is lappanghat Magyarországon. Időközben ha a művek nem is legalább a múzeumi gyarapodási jegyzék előkerült; ebben Wagner Nándor neve ötven tételt fémjelez.
A mostani fehérvári látogatást is a múzeum raktárában kezdte a művész özvegye és két kísérője. A ritkán bolygatott, sötét és szűk helyen szerencse kísérte a keresést - újságolta a vendéglői teraszon Kiss Sándor -, rátaláltak a mintegy méter magas, gipszből készült Szoptató anyára, amely egy, az ötvenes években készült fényképfelvételről már ismerős volt. A fotó egyébként szerepel abban a Wagner Nándor munkásságát bemutató reprezentatív, két nyelvű albumban is, amelyet Wehner Tibor jegyez, és 2006-ban jelent meg.
A fehérvári Corpus Hungaricum után egyébként a budapesti Gellérthegyen és Nagyváradon is felállították Wagner Nándor egy-egy köztéri alkotását.
Némi elégtétellel ez szolgálhat.