A Földön élő író fantasztikumai

A Fejérből Békésbe érkezett ember csak bámul. Például azon, hogy az ország másik végében, Gyulán, a gyógyfürdőben nem csupán a test, de a szellem felfrissüléséről is gondoskodnak. 

Nagy Natália, a hajdani Lart pour lart társulati tag dedikálta nap mint nap gyermekeknek és felnőtteknek szóló könyveit, aztán az egyik délelőtt már távolról látható, több könyvet pakoltak ki a dedikáló asztalokra. 

De hiszen ő nem is Natália, jé, milyen ismerős figura ült az asztal másik oldalán, nicsak, Nemere Istvánt láthattuk a könyvkupac mögött! 

A hangosbemondó is közölte, az ország legnépszerűbb írója dedikál a szokott helyen. 

Nemere kétségkívül népszerű, de ez relatív, az viszont vitathatatlan, az ország legterményekenyebb tollforgatója ajánlotta műveit. 

Mondtam neki, elolvasni sem kis feladat évente megjelenő új műveit, hát még megírni!

- Van, aki lassan ír, van aki közepes tempóban, mit tegyek, én meglehetősen gyorsan a papírra vetem a gondolataimat. Remélem, azért ez nem bűn! - válaszolta.

- Gondolatai sebesen kergetik egymást. Mikor pihen?

- Soha! De nem is akarok, az és addig jó, amíg sok gondolat foglalkoztatja az agyat. A pihenésre, kikapcsolódásra ott az éjszaka, vagyis pontosítsunk, az alvás ideje, mert az nem napszakhoz köthető.

- Milyen élethelyzetben - úszás, futás, zenehallgatás - a legtermékenyebb?

- Gyalogláskor. Orvosi javaslatra naponta öt kilométert gyalogolok, ekkor rendszerezem a dolgaimat, hasznos ez az idő (is) az alkotásra.

- Balról jön az ötlet, és kész, vagy elmélyülten gyűjtögeti gondolatait az új dolgokhoz?

- Az ötletek jönnek-mennek, ez így van rendjén. Valami gyorsan összeáll, és a már említett gyorsasággal el is készítem, van, ami több időt igényel. 

Mivel voltam újságíró, az ő munkásságukhoz hasonlítom az enyémet is. Jó lenne egy-egy témában alaposan elmélyedni, de erre nincs idő, máris ott van az újabb, mindent elsöprő ötlet, téma.

- De ez nem jelenti, hogy felületes...

- Nem, egyáltalán nem! A tudományosabb munkáimhoz alaposan felkészülök, rengeteg anyagot gyűjtök. A cédulás írók sorába tartozom, állandóan böngészem az újságokat, és ha látok egy jó mondatot, azt lejegyzem, ki tudja, mikor tudom felhasználni.

- Bosszantónak vagy megtisztelőnek tartja, ha polihisztornak nevezik?

- Bár polihisztor lennék, de nagyon messze vagyok a minden tudásától! Ebből adódik a kérdésre a válasz, szeretnék az lenni, de ettől sajnos messze vagyok.

- Írt tudományos, tudományos fantasztikus, történelmi témájú, kaland és akció könyveket. Nem gondolt arra, ha csak az egyikkel foglalkozik, akár azon a területen világhírű is lehetett volna?

- De, gondoltam, bár azt nem mondom, ez valósággá is lehetne. De mit tegyek, annyira szerteágazó az érdeklődési köröm, hogy nem tudtam megragadni egy témánál, egy műfajnál. 

Ami izgatott, amit kitaláltam, azt ki akartam írni magamból. Voltak szeretett, kedvelt műfajok, de ha jött egy váratlan ötlet, akkor már az volt a kedvenc.

- Sosem gondolta, van már annyira ismert, népszerű, ha saját maga adja ki műveit, anyagilag is jobban járna...

- Jobban szeretek kiadóval, pontosabban kiadókkal dolgozni. Egy kiadó kevés lenne, mert nem bírná az általam diktált tempót... Sőt, nem példányszámra dolgozok, hiszen az évente megelent 370 ezer példány kifizetésébe bele is rokkanna egyik-másik kiadó. 

Művenként fix összeget kérek, és utána az azt megjelentető úgy csinál, ahogy neki jó, nem foglalkoztat a könyv ára, nem számolgatom, mennyire járt jól ő, és mennyivel többet kereshettem volna, ha más, vagy magam adom ki. Sőt, igyekszem minél olcsóbban árusítani a könyveimet, hogy több emberhez jussanak el azok. Végtére is ezért dolgozunk, nem?

- Ismert emberként nem igényli, hogy hallassa a hangját a médiában?

- De. Meg is kerestem egyik-másik televíziós csatornát, hogy szívesen részt vennék vitaműsorokban, de nem kérték a közreműködésemet. Pedig a gabonaköröktől kezdve jónéhány témában lenne vélerményem, és meg is tudnám védeni az álláspontomat. Azzal vigasztalom magam, könyveimben elmondtam mindazt, amit akartam.

- Na jó-jó, de most a celebeké a világ...

- Erről is van könyvem, Bíró Dániel néven írtam, Gyilkosság a valóságshow-ban címmel. Az eset megtörtént külföldön, az olvasható regényes formában, de ki lehet olvasni belőle a magyar valóságot, a magyar kereskedelmi csatornák mindennapi világát.

- Apropó, Bíró Dániel! Soknevű író ön, igaz, Ságvári Endrének 32 neve volt...

- Nekem meg eddig harmincnyolc...! Köztük jó néhány női név is, a nőiesebbnek gondolt témákat így írtam meg, de a történelmi tárgyú dokumentációkhoz is megvannak az írói álneveim.

- Hogyan dedikálja álneveit, női neveit...?

- Melissa Moretti néven írt könyveimből van a legtöbb, ezeket úgy írom alá, hogy M. M. Nemere István.

- Elismertségben megkapta azt, amit megérdemel?

- Az olvasókkal nincs gondom, nagy példányszámban elkelt műveim az elismertséget jelentik. A hivatalos elismertség? 

Az irodalmi élet nem kényeztetett el. A rendszerváltás előtt azért, mert nem tartoztam oda, a rendszerváltás után meg azért, mert nem tartoztam sehova.