Elek Ágnes papírékszereiből nyílt kiállítás Bicskén

Méltányolható divat az újrahasznosított anyagokból újakat előállítani, legyen az textil, fa vagy éppen papír. Ám nagy a különbség az eszkábálás, a felejthető esztétikájú tárgyak és az átgondolt, valóban értékálló és igényes dolgok alkotása között. Elek Ágnes textilművész ékszereit és használati tárgyait mutatta be a bicskei Kultúrkúriában, a különösen jó hangulatúra sikeredett kiállításán.

Kisgyerekek üldögéltek először illedelmesen, majd kicsit futkostak – nagyszülők, fiatal szülők, barátok, rokonok, ismerősök, Ágnes kisfia és a barátok gyermekei együtt örültek annak, amikor valami szép született. Ágnes kisfia, ifjabb Rákóczi Ferenc, akit csak Fricinek szólítanak a „leegyszerűsítés” végett, szívesen mutatta be, édesanyja íróasztali és irattárolói hogyan használhatóak, hiszen ez náluk otthon is így van.

A megnyitót Mascher Róbert formatervező iparművész tartotta szórakoztató, szellemes, informatív módon. A közönség megtudhatta, mikor és hol készült az első kerékpárgumi-belső, ami világtalálmány mára, s Elek Ágnes művészi alkotásaira is felhasználja. Kettős az üzenet: egyrészt lám, felhasználható valami, amiről azt fel sem tételeznénk, másrészt a kidobandónak ítélt anyagok kihajításával érdemes kicsit várni. Ágnes gyönyörű, sajátos értelmezésű avantgarde ékszereit beáztatott papírból, természetes festékek felhasználásával készíti, de azokat bátran felveheti tradicionális öltözékű és idősebb korú nő is, mert több stílushoz illenek. A nyaklánchoz passzoló szövött akasztó is természetes anyag, ha megunja, kidobja viselője az egészet, kár és nyom nélkül kebelezi be a természet az alkotást. A szépségéért készítője tehetsége, tudása szavatol, s azért bárkinek nem megy ez így, mint Ágnesnek.

A fiatal művész és férje Hajdúböszörményben születtek, a fővárosban élték felnőttkoruk kezdetét, s gyermekes családként kerestek vidéki életet. Csabdira találtak, s nagyon megszerették a szép falut. Ágnes a nyíregyházi főiskolán diplomázott, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen (MOME) végzett textiltervezőként utána. Idén kiállított az Evangélikus Múzeumban és a Textil Triennálén is.

Sokoldalú és sokszínű a munkája, miként személyisége is. Folyton tanul, képzi magát, hiszen új műfaj, magas minőségben művelni ezt a bizonyos fenntarthatósági és újrahasznosítású szellemiségű alkotói tevékenységet. Múzeumpedagógiai órákat tart gyerekeknek a Közlekedési Múzeumban, vizuális nevelést iskolákban, szakkörökön. „Soha nem vásárolok gumit!” – igazolja ars poeticáját, a biciklibelsőket szervizekben szerzi be, mossa, szárítja. Táblaképein ezekből állít elő látványos struktúrákat, illetve kisebb-nagyobb használati tárgyakat keményfa-kombinálással a felszeletelt gumikból. Egyébiránt otthon kertészkednek, s háztartásukban is igyekeznek e filozófia mentén élni. (A Rákóczi névről csak annyit, hogy nincs köze a famíliának a nagyságos fejedelemhez, de nem felvett név, s családfakutatásra készülnek.) Papírékszerei többnyire nőiesek, színesek, ellenpontjai a fekete gumiknak. A csinos művésznő maga volt hiteles modellje a kiállítás-megnyitón viselt darabjainak. A Kultúrkúriában megtekinthetők Elek Ágnes munkái.