A régi Európa halálos beteg, de miattunk aggódnak

Ez a nő körülbelül úgy viselkedik, mintha egy olyan repülőgépen utazna, amelyikből váratlanul elszökik a kerozin, percek vannak hátra a kétséges kimenetelű kényszerleszállásig, de ő azért még összeveszik a légikísérővel, mert nem kapott jeget a pezsgőjébe. Nem amiatt aggódik, hogy csupán egy-két évtized, és végérvényesen megszűnik a ma ismert Európa. Nem attól fél, hogy soha nem lesz már az ő Párizsa olyan, mint amilyennek eddig a világ ismerte, ahol illegális migránsok már gyerekekkel kereskednek a saját gettójukban, nem tart attól, hogy miközben Brüsszelben az autója felé halad, megerőszakolják a nyílt utcán, esetleg csak szimplán lelövik.

 Ezt a nőt mindez nem érdekli. Nem törődik azzal sem, hogy egy háborúzó, számos működési mechanizmusában középkort idéző, eltartott és felvásárolt országot akarnak betuszkolni az unióba, ha kell, akár a harmadik világháború árán – bár sokak szerint az már régen elkezdődött. Ő most az egyik ügyeletes miattunk aggódó, aki előre fél a nemzeti konzultáció eredményétől és a szuverenitás-védelmi paragrafusoktól. Látszólag még L. Simon László miatt is fáj a feje, mert a Fejér vármegyei kultúrpolitikus minapi csörtéje, elbocsájtása jó ürügy arra, hogy ismét az orrunk alá dörgöljék a gyermekvédelmi törvényt.

 Ha ilyen ostoba és hazug, főként az európai sorstragédiát tekintve teljesen felesleges nyilatkozatokat kell olvasnunk, fel kell tennünk a kérdést: vajon mi a céljuk ezzel? Valóban igaza lehet Földi László titkosszolgálati szakértőnek, aki minap Székesfehérváron arról beszélt nekem, hogy minden mindennel összefügg? Azaz a családok, a hagyományos értékrend, a nemzeti érzelmek és a kereszténység elleni egészfrontos letámadás, Európa önfeladásra kényszerítése az iszlám migráció erőltetésével, a két háború, a gazdasági kivéreztetés mind-mind összepasszol az egyetlen nagy cél érdekében? Valóban egy világméretű káosz előidézéséig tart mindez, hogy az európai népek maguk akarják a Rendet és önként adják fel korábban megszokott életüket, megmaradt egyéni és nemzeti szuverenitásukat, már ma is viszonylagos önálló egzisztenciájukkal, gondolkodási és döntési hajlandóságukkal együtt?

 Az sem vigasztal, hogy a zöldbolsevik elmebaj nem állt meg Európa határainál. Donald Trump egyik beszédét hallgattam minap, aki kitért az amerikai környezetvédők egyik nagy céljára. Akik azt szeretnék, hogy környezetbarát üzemanyag kerüljön a harckocsikba, amelyekkel aztán mindenestől – akár uránium tartalmú lőszerekkel is – szét lehet lőni azt a világot, amelynek a levegőjét azért szeretnék megóvni a gázolajos tankok füstjétől. Látjuk, hogy Amerikának is megvan a maga baja, de az ottani bevándorlók nagy többsége legalább hagyományosan keresztény (latin) országból érkezik, és ez nagyon nem ugyanaz, mint amit mi a saját földrészünkön látunk.      

 Legyinthetnék, hogy nekem már mindegy, az újságírók átlagéletkorát tekintve aligha érem meg, mire az iszlám pártok, a keleten vagy délen kiképzett fundamentalisták teljesen átveszik a politikai és az alvilági hatalmat Európa felett. Vélhetően nem látom majd, amikor bevezetik saját iszlám törvényeiket, és – képletesen szólva – bekötik a lovaikat a templomainkba, földre teperik a lányainkat és az asszonyainkat, mint azt a szovjetek tették. De két fiam van, ráadásul az egyik katona, és nem akarom őket háborúban, lövészárokban, de még csak mecsetben sem látni. Ilyen Gwendoline Delbos-Corfield féle közveszélyes, minden szent ügyet eláruló liberálmarxista idióták miatt – akiknek még azt se hagynám, hogy krumplit áruljanak a 81-es út szélén a szemerkélő esőben –, pedig végképp nem.