Jó reggelt, Fejér vármegye!

Minap Eperjes Károllyal találkoztam Székesfehérváron, ahol életünk közös helyszíneiről beszélgettünk: például a Videoton-gyárról, amelynek falai között mindketten csak rövid időt töltöttünk, vagy a futballpályáról, ahol már sokkal örömtelibb órák teltek el. Nem lett hivatásos focista egyikünkből sem, ám egy színész-újságíró mérkőzésen összehozott minket a sors. Nehéz edzés nélkül pályára lépni, így aztán túl szélesre sikerültek a mozdulataim: ezért történt, hogy bár teljesen véletlenül, de keményen orrba gyűrtem Kossuth-díjas színművészünket. Minap rákérdeztem: emlékszik erre? Hát hogyne!, vágta rá kedélyesen, ujjával felém bökött, és mosolyogva ingatta a fejét. Láttam rajta, megbocsátott, és örültem, hogy talán nem kellett túlságosan szerepet sem játszania érte.