Még beszélni róla is felemelő (galéria)

A londoni Wembley-stadionban megrendezett angol-magyart nevezzük az évszázad mérkőzésének, arról készült a film is, amelynek főszerepét a székesfehérvári olimpiai emlékművet minap meglátogató Eperjes Károly színművész játszotta el felejthetetlenül. Azonban volt egy másik, egy második évszázad mérkőzése is, az, amellyel az Aranycsapat döntőbe jutott a világbajnokságon. A mieink a világbajnoki címet védő uruguayi futballistákat győzték le a hosszabbítás után 4-2 arányban.

Az egész nemzetközi futballvilág a magyarok dicséretét zengte a lausanne-i elődöntő után, amelynek Kocsis Sándor, a világbajnokság gólkirálya lett a legjobbja 69 évvel ezelőtt, 1954. június 30-án. „Kocsis a mérkőzés egyik hőse volt. Nemcsak két gyönyörű fejes góljáért, amelyek ismét a legjobbkor estek, hanem hallatlan munkabírásáért is teljes elismerést érdemel. Fáradhatatlanul dolgozott a mezőnyben és a védelemben. Helyezkedése mintaszerű volt”, dicsérte őt a Népsport korabeli tudósítása. De a külföldi újságok – kevés kivétellel – még jobban el voltak ragadtatva, közülük a legnevesebb, az angol World Soccer „a valaha volt legjobb futballmérkőzés”-nek nevezte a találkozót. Mások abban értettek egyet, hogy az az együttes, amely a svájci világbajnokság egyenes kieséses szakaszában két dél-amerikai együttest is kiüt, nem lehet más a végén, mint világbajnok. Sajnos nem ez történt.

De arra a legendás mérkőzésre emlékezve nem a későbbi kudarcot, sokkal inkább a dicsőséges játékot, a sportág nagyszerűségét ünnepelte Kű Lajos, a székesfehérvári Aranycsapat Alapítvány elnöke csütörtökön délután a budapesti Szent István Bazilikában, az egykori futballhősök sírhelyénél. Ahol (az Uruguay elleni meccset egyébként sérülés miatt kihagyni kényszerülő) Puskás Ferenc több csapattársával, Kocsis Sándorral, Buzánszky Jenővel, Grosics Gyulával együtt talált végső nyugalomra.   

Kű Lajos a tőle megszokott lelkesedéssel idézte fel a mérkőzést, nem feledkezve meg a legszebb pillanatokról, majd beszélt egy másik találkozóról is. Ugyanis 70 évvel ezelőtt, 1953. május 17-én játszották le az Európa Kupa döntőjét Rómában, amikor 3-0-ra legyőztük az olaszokat. Az eseményre egy római úttal emlékeztek az alapítvány tagjai a jubileum napján, és koszorúztak az Olimpiai Stadionban Kovács Ádám Zoltán, hazánk római nagykövete, Kudar Gábor, a Római Magyar Akadémia igazgatója társaságában.

Az Uruguay elleni mérkőzés hőséről, Kocsis Sándorról a Magyar Örökség-díjas Döbrentei Kornél író is beszélt, ő egy általa írt esszé felolvasásával tisztelgett, de nem hiányozhatott az eseményről a pázmándi Tolcsvay Béla Kossuth-díjas énekmondó sem. A hangulatról a 100 tagú cigányzenekar néhány képviselője gondoskodott, majd elhelyezték a megemlékezés koszorúját.