Spányi Antal: Furcsa, önző világ alakul (galéria)

A plébánia egyházi közösségének világi elnöke, Nagy Mihályné köszöntőjében felidézte, hogy a munkálatokhoz szükséges anyagi forrás több részletből állt össze. Pákozd indult a kormány 2020 szeptemberében meghirdetett „Egyházi épített örökség védelme és egyéb beruházások támogatása” elnevezésű pályázatán, és az elnyerhető maximumot, 15 millió forintot nyert a céljaira. De ez sem lehetett elég. Ezt az összeget egészítette ki az egyházmegye támogatása, művészek, közéleti emberek, hívek adománya. A szentmisére – amely egyben Szent Imre és az első szent család ünnepe volt –, mások mellett eljött Tessely Zoltán országgyűlési képviselő, Kardos Ádám polgármester, Szabó Márk református lelkész és Görög István, a pákozdi katonai emlékpark ügyvezetője is. A hívek és az eddigi támogatók közös elképzelése az, hogy a templom további részeinek, például a tetőnek az elkerülhetetlen felújítása – amint arra anyagi lehetőség adódik – a jövőben valamikor folytatódik.

– Ez a kis közösség el tudott érni valamit, amely messze túlhaladta az erejét, sikerült a rossz állapotban lévő, veszélyt jelentő toronysisakot megújítani – mondta homíliájában Spányi Antal. – Ez a sisak él, ép és erős, időt álló, hirdeti nem csak azt, hogy most már biztonságos, de hirdeti azt is, hogy ebben a templomban eleven közösség él. Nem hagyhatjuk pusztulni, amit őseink reánk hagytak, amit eleink megépítettek, amit őriznünk és megújítanunk kell, hogy a közösség büszke legyen nem csak a jelenére, hanem a múltjára is. Tudjon kapaszkodni a gyökereibe, éljen és táplálkozzon.  

A megyés püspök azt kívánta, a Jóisten, aki a közösséget hozzásegítette a fejlődéshez, áldja meg mindazokat, akik munkájukkal, adományaikkal, támogatásaikkal hozzájárultak ahhoz, hogy Pákozdon is elkezdődhessék a megújulás.  

– Az országban is látjuk az utóbbi években azt a megújulást, amely értékeket ment, amely akarja, hogy az emberek maguk is rádöbbenjenek, van múltunk, amelyért felelősek vagyunk. Az épített örökségben egy közösség nem tud másként megújulni, csak úgy, ha az egyén is megújul. Fontos, hogy saját életünk megújulásán is dolgozzunk: látjuk, erre mennyire szükség van. Nem csak az épített örökség pusztul, ha nem törődünk vele, a törődésre szüksége van az emberi közösségeknek is. Az ember szomorúan hallja, hogy egy fiatal leány, akitől az ember kedvességet, szépséget és okosságot vár, kiáll az emberek elé és perceken keresztül semmi mást, csak gyalázatot – bocsánat a kifejezésért – okád ki a szájából. Megdöbbenünk. És a döbbenet tovább tart, mert ezt a „produkciót” több százan tapssal jutalmazzák. Valaki nagyon el van tévedve, valami nagyon elromlott. Látjuk azokat az erőszakos törekvéseket, amelyek az eredményeket lealacsonyítják, és azt, ami lehetetlenség, követelik, magasztalják. Furcsa, önző világ alakul, amely ellen tennünk kell. Nem nézhetjük ölbe tett kézzel, mivé formálják illetéktelenek ezt a világot. A kereszténységgel kapcsolatban odáig jutottak, hogy a népszámlálás idején, jól tudjuk, azért kampányoltak, hogy még csak véletlenül se vallja meg senki keresztény hitét. Pedig tudjuk, aki megvallja Krisztust, azt Krisztus is megvallja majd. Aki megvallja hitét, az Krisztushoz tartozik.  

A megyés főpásztor szentbeszédében figyelmeztetett: sokféle törekvést látunk, amely az emberi természettel szöges ellentétben van, amelyik őrültségeket mond, gyerekeket, fiatalokat szédít, bolondít és valamilyen szörnyű káoszt alakít ki az emberek fejében és szívében. És persze mindez hat a családra, amely gyengülni kezd és mindenféle szörnyűségek fordulnak elő.

– Szükségünk van arra, hogy bátran megmaradjunk a hitünkben, kitartsunk közösségeinkben és alakítani, formálni akarjuk ezt a világot – mondta Spányi Antal. – Merjünk kiállni és elmondani, hogy nekünk nem tetszik, ha egy fiatal lány gyalázatosan beszél. Nekünk nem tetszik, ha a családokat megpróbálják szétzilálni, nem tetszik, ha le akarják tagadni azt a nyilvánvaló igazságot, hogy van férfi és van nő van. Ne akarjuk engedni, hogy a hit sokadrendű legyen az életben. Igenis mondjuk és hirdessük, amit Szent István országában ezer éve hirdetnek: a mi kultúránk és gyökerünk Krisztustól ered, mi Krisztushoz akarunk tartozni!  

De ehhez fontos, hogy előbb a saját életünket újítsuk meg, ismételte a püspök, mert nem elég a jót mondani, a jót élni is kell. Krisztus azt a küldetést bízta ránk, hogy mi legyünk a világító gyertya, amely megvéd a rossztól, újat hoz létre, eloszlatja a sötétséget és helyette meleget és fényt áraszt.  

– Ez a világ nem az ördögé. Ezt a világot nem akarjuk a Sátánnak ajándékozni, mi ezt a világot, mint szentek országát, mint Isten országát akarjuk megélni – de ezért nekünk tennünk kell! Mi ebben mindannyian felelősek vagyunk. Nincs az a kormány, amelyik erre egyedül képes volna, nincs az a püspök, amelyik ezt hívek és egyházi közösségek nélkül képes lenne megtenni. Együtt tudjuk ezt szolgálni és építeni! – fejezte be homíliáját az ünnepi alkalmon Spányi Antal.