Tóvárosi szépkorúak székesfehérvári sétán

– Hasonlóképpen jártam néhány évvel ezelőtt, hazatérve, lefőzve kedvenc kávémat, elhelyezkedve kedvenc fotelomban, kézbe véve rendszeresen olvasandó fehérvári újságjaimat – meglepetéssel olvastam oly csodás változásokról, melyeket megtekinthettem volna útjaim során, némi odafigyeléssel – írja Scwerlichovszky László alapító elnök. – Ekkor határoztam el, hogy két fontos, hasznos és szép programot mindenképpen be kell építeni a Tóvárosi Nyugdíjas Társaságunk életébe. Az első, Ismerd meg jobban szeretett városodat!, a másik pedig a Szobormustra. Mindkettőből sikerült számosat megvalósítanunk, szakavatott idegenvezető bevonásával, a Szobormustra programokból néhányat pedig magával az alkotók felkérésével, illetve közreműködésével – kezdte beszámolóját László.

– Az idei esztendőre is megvoltak a terveink, ám a koronavírus-világjárvány elsöpört sok mindent. Egy októberi vasárnapon azután bátorságot leltünk, feladva önkéntes karanténunkat (persze az előírt szabályokat figyelembe véve), kedves idegenvezetőnkkel, Kulcsárné Németh Mariann-nal elindultunk székesfehérvári belvárosi sétánkra.

– Kiindulópontunk a Liszt Ferenc utca – Lépcső utca találkozása volt. Megtekintettük a csodálatoson felújított, két zárt erkéllyel büszkélkedő Hiemer-házat, a különösen érdekes második világháborús mementót, az ún. Harang-emlékművet. A 10-es huszárok lovasszobrát, Pátzay Pál nagyszerű 1939-ben felavatott alkotását. (Örömmel tekintek e nagyszerű szoborra mindenkor, ha erre járok. A többi között azért, mert nagybátyám, néhai Szeredás Jenő, 1957-ben Amerikába távozott festőművész, egyetemi tanár büszkén mesélte anno, hogy Pátzay tanítványa volt sokáig.)

– Ezt követően utunk a Koronázó Bazilika Romkertjéhez – Nemzeti Emlékhelyhez vezetett, ahol gazdag történelmi információkkal bővíthettük ismereteinket. Majd a Prohászka ligetbe látogattunk át, megtekintve Wathay Ferenc várkapitány szobrát, meghallgatva különös életútját. Megtekintettük Szent László király mellszobrát is.

– Utunkat folytatva a Lakatos, valamint a Rózsa Ferenc utcán át a Fő utcára érkeztünk. Az Ady Endre utca bejáratánál megpihenve ismereteket kaptunk a régi cisztercita rendházzal, ma a felújítás alatt álló Szent István Király Múzeum igazgatósági épületével kapcsolatban, amely egykor a József Attila Gimnázium kollégiuma is volt (melynek jómagam 1956-tól lakója lehettem). Az épület oldalán a Mátyás király-emlékmű látható, amely a király halálának 500. évfordulóján, 1990-ben készült, Melocco Miklós alkotása.

– Majd tovább haladtunk Varkocs György, Székesfehérvár hős parancsnoka szobrához. A nagyszerű vitéz életének szomorú végét is megismerhettük. Ezt követően, városunk egyik érdekes és nagyszerű, immár fél évszázada kedvelt jelképét tekintettük meg, az évről évre változó Virágórát. Van, akinek tetszik, van akinek nem, ám a város elfogadta. A Virágóra mögött, érzelmekkel telve álltunk meg, és érdeklődve néztük a szépen felújított Országzászló teret, amely igazán szép, történelmi és magyar. Büszkék lehetünk rá, becsüljük meg!

– A tér megtekintését követően másik büszkeségünkhöz, a Vörösmarty Színházhoz érkeztünk, melyet 1874-ben avattak fel. Színpadán a legkiválóbb magyar színművészek léptek fel. 1944-ben a nagymúltú színház elpusztult, teljesen kiégett. Később, széleskörű társadalmi összefogás keretében a város lakossága újjáépítette, és 1962. november 7-én nyitotta meg újra kapuit. Büszke vagyok rá, hogy a romeltakarításban, magam is, mint gimnazista, sok társammal részt vettem.

– A színház megtekintését és „kibeszélését” követően a klasszicista palota, a Hotel Magyar Király (1958-tól volt Velence Szálló, szakszervezeti központ, tisztiklub) épülete következett. Az épület az 1820-as évek elejétől írta be nevét városunk történelmébe. Volt mit mesélni róla, szóba került Rigó Jancsi, ám szóba került az 1956-os hatalmas ágyúlövés-találat nyoma is. Békés időkben sokunknak volt (néhányunknak ma is az) kedvenc vendéglátóhelye.

– Utunkat itt fejeztük be, vidáman csevegtünk, és hálát adtunk a Sorsnak a kellemes, napfényes időért, köszönetet mondva idegenvezetőnknek és társainknak, akik szívesen együtt töltötték e kellemes, napfényes sétát, igazán hangulatos és szép belvárosunkban.