Csodálatos lótuszok nyílnak Rétimajorban

A csodálatos lótuszok Indiából származó töveit öt éve telepítették a patak melegebb ágára, telente egy kút 28 fokos vizével segítették, hogy biztonságban átvészeljék a hideget. Bár a meleg égövön honos virágritkaságokat nálunk nem könnyű életben tartani, a növények tökéletesen alkalmazkodtak a rétimajori körülményekhez, s nyaranta dús virágpompával hálálják meg a törődést – mondja büszkén Lévai Ferenc, Halország vezérigazgatója.

A major bejáratához közeli, a patak mellett kiépített úton Őrspuszta felé haladva, a vízfolyás kiöblösödő szakaszán lenyűgöző, csak a trópusokon látottakhoz hasonlatos kép tárul az arra járók elé. A vizet összefüggő szőnyegként borítják az óriás, kékeszöld levelek, fölöttük pedig kecses kocsányaikon mintegy másfél méter magasan pompáznak 30-40 centiméteres sziromleveleikkel az indiai lótuszok.

Természetes, nem botanikuskerti körülmények között Magyarországon egyedül itt sikerült „meghonosítani”, életben tartani a keleti kultúrák kedvelt növényét. Rétimajorban várhatóan még egy hónapig látható teljes virágpompájában a vízi lótuszkert. A rovarok által elvégzett beporzás után ugyanis a virágszirmok lehullnak, a növény zuhanyrózsához hasonló termése pedig a szárral együtt elfásodik. A termésében egyesével, mélyen ülő magok egyébként rendkívül szívósak, ellenállók, s a szakemberek szerint akár egy évezredig is megőrzik a csírázóképességüket.

Az indiai lótusz a buddhizmus szimbóluma. A keleti kultúrákban a tisztaság, a felvilágosodás, a megújulás és az újjászületés jelképeként tisztelik. Vallják, a növény kitartása, szívóssága, ahogy kedvezőtlen körülményekből feltörve képes mindig újjászületni, hasonlatos az erős emberek jelleméhez. Az indiai emberek minden részét hasznosítják. Föld alatti szárát zsenge állapotban zöldségként eszik, lisztként fogyasztják, leveleit saláta-alapanyagként, csomagolásra is használják, magjait nyersen és pörkölve ropogtatják. Virágai pedig a szépséges virágkompozíciók s különleges ünnepi díszek pompás elemei.