Zöldek még a martonvásári kalászos gabonák

A rendezvény iránti figyelem érthető volt, hiszen a program jó lehetőséget kínált arra, hogy a gazdálkodók közvetlenül a gabonanemesítőktől, kutatóktól, az agrotechnikai módszerek kidolgozóitól kapjanak választ a kérdéseikre, s megismerjék az általuk ajánlott, perspektivikus búza-, őszi- és tavasziárpa-, zab-, tritikálé-, alakor- és tönkölyfajtákat. A bemutató a járványhelyzet miatt az idén is, csakúgy, mint tavaly, eltért a korábban megszokottól, elmaradtak a zárt térben, illetve a szigeten tartott előadások, az érdeklődők – 20-30 fős csoportokban, – rögtön a kísérleti terepen ismerhették meg a figyelmükbe ajánlott fajtákat.

Az egyik csoportot Vida Gyula, a Kalászos Gabona Nemesítési Osztály vezetője, az Agrártudományi Kutatóközpont megbízott főigazgatója kalauzolta a kísérleti parcellák között. Nem volt rövid séta, mivel harmincnál több gabona „tulajdonságaival”, idei teljesítményével ismertette meg a bemutató vendégeit, s válaszolt részletesen a termesztéssel kapcsolatos kérdéseikre. Szóba került, hogy az idei nem volt könnyű termesztési időszaka sem a gazdáknak, sem a kalászosoknak. Mint Vida Gyula emlékeztetett rá, az időjárás miatt már az ősziek vetése sem volt problémamentes. Az október elején megkezdett vetést a 2-3 hetes esős időszak miatt meg kellett szakítani, s sok helyen csak október végén kerülhetett földbe a mag. Ott, ahol időben elvetettek, szépen fejlődtek is a növények, ahol azonban később végeztek a munkával, sok időre volt szükségük a növényeknek ahhoz, hogy utolérjék magukat. A tél csapadékszegény volt, s február végétől április végéig is alig hullott eső. Majd jött az „őszies”, nagyon hűvös tavasz, amikor az áprilisi hőmérséklet 2-3 fokkal hidegebb volt a szokásosnál. (Egyes kutatók szerint az idei volt az évszázad harmadik, negyedik leghidegebb áprilisa).

A kedvezőtlen időjárás következményeként pedig lassúbb lett a növények fejlődése, a tavalyihoz képest jelenleg 7-10 napos késésben van a kalászolás, zöldek még a gabonatáblák. Bár a hét közepétől érkező meleg hatására gyorsan „felpörögnek”majd, s igyekeznek behozni lemaradásukat a növények, a szakember szerint aratásig sokat alszik még a határban a gabona. Bár „jóslásokba” nem akart bocsátkozni, annyit elmondott, július ötödike előtt nem valószínű, hogy megkezdődhet a kenyérgabona betakarítása. Ha marad a mostani időjárás, várhatóan nem lesz gond a termés mennyiségével, a jelenlegi állapotok szerint jó közepes, vagy az átlagosnál kicsivel jobb hozamok is elképzelhetőek. A bemutatóra látogatók nagy érdeklődéssel hallgatták az egyes gabonafajtákról szóló részletes tájékoztatót. Mint kiderült, a martonvásári búzák egyik sztárja, a 2014-ben köztermesztésbe került Nádor máig őrzi a vezető pozícióját, országosan jó eredménnyel termesztik. De már ott van mögötte a potenciális utód, Martonvásár új kincse, a ­Seuso. Az ígéretes búza tavaly megkapta az állami elismerést, megkezdődött vetőmagjának a szaporítása, s egy-két éven belül a gazdák is kipróbálhatják A nemesítők nagy reményeket fűznek hozzá, mivel minősége valamivel jobb a klasszis Nádorénál, sőt termőképességben is megelőzte. Ugyanakkor a martonvásári kutatóműhelyekben folyamatosan készülnek még az újabb, korszerű fajták, születnek meg az új búzageneráció tagjai, pedig a nemesítés nem gyors folyamat, a keresztezéstől számítva legalább egy évtizedet vesz igénybe egy-egy új fajta előállítása.

A bemutatón sok volt a fiatal gazda, de ott voltak a tapasztalt, a martonvásári kutatóintézetben és annak programjain szinte „törzslátogatónak” számító termelők is. Közülük az egyik legismertebb a nagyvenyimi székhellyel, Hantos és Nagylók határában gazdálkodó Simon László, a Simon Kft. ügyvezetője, aki különösen a Nádor termesztésében ért el kimagasló eredményeket: 34 százalékos sikér mellett 10 tonna fölötti átlagterméssel büszkélkedhet. Vallja, hogy az eredményes gazdálkodás titka a gazdaság egészére való odafigyelés. Mint mondja, a búza – több más növénnyel ellentétben – meghálálja a gondoskodást, a törődést. De a keléstől a betakarításig óvni kell az egészségét, s meg kell neki mindent adni ahhoz, hogy jól érezze magát. Az övéhez hasonló eredmény eléréséhez a jó fajta mellett elengedhetetlen a korszerű agrotechnika és a minőségi talajmunka, továbbá a növény igényeinek leginkább megfelelő tápanyagellátás, növényvédelem.