Jól „vizsgáznak” a martoni gabonák

Zárt térben nem szerveztek programot, a háromnapos rendezvény résztvevői az érvényben levő óvintézkedéseket betartva, kisebb csoportokban, egymástól biztonságos távolságot tartva járták be a szántóföldi parcellákat, valamint ismerkedtek meg a növénytermesztési kísérletekkel.

A korábbi években megszokotthoz hasonló érdeklődés igazolta: a szervezők jól döntöttek, amikor a koronavírus okozta rendkívüli helyzetben is felvállalták – a hasonló intézmények közül egyedüliként – a bemutató megtartását, mivel az ország minden részéből, sőt még Szlovákiából is érkeztek gazdák a rendezvényre. A parcelláknál 20 fős csoportokban hallgatták végig a nemesítők tájékoztatását a kísérletbe vont növények „teljesítményéről”, tulajdonságairól, illetve az agrotechnikai kísérletekről, s vették közelről alaposan szemügyre a fajtákat. Az erdőháti szántóföldi parcellákon 36 gabona, köztük a legendás Bánkuti és 18 martonvásári búzafajta és fajtajelölt, valamint durumbúza, többféle tavaszi és őszi zab, árpa, tritikálé, rozs, tönköly, alakor és tönke „vizsgázik”. Az MV fajták ismét bizonyítják kiváló alkalmazkodóképességüket, jól tűrik az aszályt és a hűvös tavaszt. A gabonatermesztők szerint a „kiscsoportos foglalkozás” igazán informatív volt: azt hallották, látták, tapasztalták, ami szakmai szempontból a legfontosabb volt a számukra, s idő és lehetőség is volt a nemesítőkkel a részletesebb eszmecserére. A hagyományostól eltérő program hasznos volt a kutatóknak is, akik közvetlenül a termelőktől tájékozódhattak arról, hogy a gazdaságukban miként viselik a gabonák az időjárás okozta megpróbáltatásokat.

Mint Vida Gyula, tudományos osztályvezető elmondta, a növények országszerte megsínylették az aszályt és a hűvös tavaszt. Fejlődésüknek abban a szakaszában, amikor a nagy szükségük lett volna a csapadékra, csak „porelverő”, minimális eső volt. Martonvásáron és környékén például május végéig 40 milliméternyi csapadék hiányzott a talajból. A vízhiány következményeként több helyen a szokásosnál alacsonyabbak a gabonák, a kalászok pedig gyakran szemhiányosak. A hűvös tavasz miatt pedig kisebb késésben van az érés, egy korai árpafajta és extra korai búza kezdett még csak „elszíneződni.” Fejér megyében – főként a jó talajadottságoknak köszönthetően – viszonylag kevesebb kárt okozott eddig a kedvezőtlen időjárás, de a délkeleti országrészben néhol már a félsivatagosodás képét mutatja a határ. A kutató tapasztalata szerint akkora repedések húzódnak a földeken, hogy egy mobiltelefon is eltűnhet bennük, a tömöttebb talajokon levő gabonatáblákon pedig az elszáradt kalászvégek jelzik, erősen szomjaznak a növények.

Bár a szakember nem bocsátkozott jóslásokba, annyi biztos: rekordtermésre nem számíthatnak a gazdák, de az ezerszemtömeget azonban növelheti a csapadékos időjárás. Az pedig, hogy milyen lesz a termés minősége, az aratást megelőző utolsó időszak időjárásától is függ. A bemutató iránti érdeklődés érthető, ugyanis országosan a vetésterület mintegy harmadán martonvásári fajtákat termesztenek, annak eredményeként, hogy a kutatóközpont nemesítői a martonvásári búzák olyan új generációját hozták létre, amelynek tagjaiban ötvöződik a kiváló termőképesség, a jó malomipari minőség, a kimagasló alkalmazkodóképesség.