Jó reggelt, Fejér megye!

Vajon hova tűnik belőlünk a gyermeki kendőzetlen őszinteség? Amikor előbb történik meg az, hogy hangot adunk a színtiszta véleményünknek, mint az, hogy a következményekre gondolva egy „finomabb”, megmásított verziót közlünk. Mikor váltja fel az őszinteséget az ámítás? Ezen gondolkozva arra jutottam, hogy ez egy roppant lassú, szinte észrevétlen folyamat eredménye, mely még óvodáskorban kezdődhet, amikor a gyermeket formálni kezdi az, hogy mit gondolnak róla mások. Itt kezdődhet a baj, amely olyan lavinaszerűen maga alá temeti őt, mélyen, a valós gondolataival együtt. Innen jön hát a kendőzetlen őszinteség elvesztése. Valahol ott maradt jóval a felszín alatt, és elfedte a vastag hótakaró. Lehet-e megolvasztani? Törhet-e még a felszínre? Visszanyerhető a gyermeki mivoltunk?