Különleges ez a zámolyi baráti társaság: öt házaspár, összesen 255 házasságban eltöltött évvel

Tíz ember, aki nem csak öt házaspárt alkot, de egy több évtizedes baráti társaságot is. A mai napig összejárnak névnapokon, születésnapokon, házassági évfordulókon, de együtt dolgoznak a szüreteken és közös wellnesshétvégéket is szerveznek. A barátságok iskolás korukban kezdődtek, aztán később a házasságok révén egyetlen társaságban forrtak össze. Egy kivétellel pedig mindannyian Zámolyon is születtek.

– Az osztrák határnál voltam katona, ott ismerkedtem meg Cilával. A szerelemből házasság lett, 1969-ben esküdtünk. A nejem Felsőcsatárról költözött ide, 52 éve él Zámolyon. Már nem tekinthető „gyüttmentnek” – mosolygott Németh Lajos, aki azt is elmondta, hogy abban az időben nem is volt olyan könnyű ennyire messzire udvarolni – kevesebb autó volt, de tömegközlekedéssel sem volt egyszerű az utazás. Meg hát akkoriban még szombaton is dolgoztak. De a szerelem, ahogy azt már az ókorban Vergilius is megállapította, mindent legyőz.

A párok közül ketten is egy helyi lagziban kerültek közelebb egymáshoz, míg Cseh Sándor a fodrászüzletben találta meg élete párját. Máhr József viszont népmesébe illő módon nősült. – Otthon­ülő gyerek voltam, ritkán jártam el. Viszont a húgom (ma Cseh Sándor felesége) barátnői sokszor megfordultak nálunk. Egyszer, amikor a lányok a szobában beszélgettek, mondtam édesanyámnak, én bizony megnősülök. „Aztán kit veszel el?”, kérdezte. „Hát a Rózsa Máriát!”, mondtam. Anyám erre csak ennyit felelt: „Te tudod, fiam.” Aztán megkértem, hívja ki nekem Marit a szobából. Ki is jött, én meg mondtam neki, hogy elveszem. Nem kértem mindjárt választ, de Mari azonnal igent mondott. 1970 októberében házasodtunk. A történet azért is érdekes, mert amúgy nem udvaroltam neki – elevenítette fel a történetet Máhr József. Ám feleségül venni valakit, csak a kezdet. A lagzi után jönnek a dolgos hétköznapok, és persze a gyerekek. Öröm és bánat, könnyek és nevetés, könnyebb és nehezebb idők. A házasság közben megkophat, tönkremehet. A fiatalabb generáció már nem csinál kunsztot a válásból. A fogyasztói szemlélet az emberi kapcsolatokra is átragadt – ha nem működik, ki kell dobni, majd veszünk, kapunk újat! – Ez felelőtlenség, kommentálta Cseh Sándor.

Mi hát a hosszú házasság titka? – tettem fel az örök kérdést. Szeretet, alkalmazkodás, kitartás, kompromisszumkészség, elfogadás, meg­becsülés – sorolták. – Mi közvetlenül a háború után születtünk és a szüleinktől, az általuk mutatott példából azt tanultuk, hogy ha az ember túl akar élni, ha előrébb akar jutni az életben, ahhoz összefogás kell. Egyedül nem megy. Az évek alatt az együtt átélt jó és kevésbé jó élmények, a gyerekek összecsiszolják a házastársakat. De ehhez azok is kellenek, amiket az előbb felsoroltunk. Nagyanyám mindig azt mondta, ki mit szakít, azt szagolja. Azaz, az „igen” kimondását kell nagyon alaposan meggondolni – mondta el véleményét Ujvári József, majd hozzátette, a másik támogatása is rendkívül fontos. Erre ők is jó példák a feleségével: amikor Zámoly polgármestere lett, a neje melléállt, amikor pedig Éva döntött úgy, hogy elvégzi az óvodamenedzser képzést, József vállalta át az otthoni teendők egy részét. Így volt ez a Cseh házaspár esetében, de egyetértettek ezzel Máhrék is, akiknél talán akkor mutatkozott meg, mit is jelent mindez, amikor Mária úgy döntött, hogy hosszú évek után hazaköltöznek Zámolyra. József szíve szerint legutolsó lakhelyükön – a munkából kifolyólag ötször költöztek – Dunaharasztin maradt volna, ám az asszony hazavágyott, és miután nyugdíjba ment, vissza is jött a faluba. József végül elfogadta a döntését, és jött vele. Az ügyvéd Mária tudja, mit adott fel a férje: „Nekem ügyfeleim voltak Dunaharasztin, neki meg barátai”, fűzte hozzá félig viccesen.

A férfiak szerint az sem árt, ha a feszültségek levezetésére időnként egyedül is kirúghatnak a hámból, vagy ha hagyják őket a hobbijukkal foglalkozni. Ujvári József például vadászik, Cseh Sándor méhészkedik. Ujváriné Éva azt is hozzátette: – Olyan házasság nem létezik, amiben ne lenne vita. Aki ezt állítja, nem mond igazat! Az évek során megtanultuk, mi a másik rigolyája, mit szeret és mit nem, és persze az ember is csendesedik, ahogy idősödik. Mindeközben pedig egymás képére is formálódunk egy kicsit, ami akár külső jegyekben is megnyilvánul – mondta. – Csak nehogy összekeverjenek benneteket! – kacagott a társaság.

Isten adja, hogy még sokáig nevethessenek együtt!