Istenkereső versek Eperjes Károly estjén

„Az igazat mondd, ne csak a valódit” – József Attila: Thomas Mann üdvözlése című versének egyik sora adja a címét az estnek, amelyet ezúttal a Déryné Programban láthatott a székesfehérvári közönség a Székesfehérvári Közösségi és Kulturális Központban. Ám a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, Eperjes Károly – aki itt járt középiskolába – többször említette: nem először szerepelt a városban ezzel a műsorral, amelyre mindig sokan voltak kíváncsiak.

A kiemelt érdeklődés nem véletlen, és a színművész személyén túl annak is szólhat, ahogyan ebben a körülbelül másfél-két órában a versek elhangzanak néhány zene kíséretében. Eperjes Károly ugyanis nem „csupán” előadja a verseket, hanem egytől egyig értelmezi, elemzi, őt idézve „megcsócsálja” őket. Nem csupán egyszer, hanem többször, olykor részletekben ismétli meg a verset, ezzel is hangsúlyozva a mondanivalót, egy-egy részletet. Nem felesleges, körülményes elemzés ez, hanem értő, és a szöveg, valamint az alkotója iránti elköteleződés, alázat kifejeződése. Egy-egy vers kapcsán például elhangzik: csak négy, vagy éppen tizenhat évvel azután merte elmondani, hogy először olvasta, és érezte, hogy fontos számára. Ám, még nem értette meg igazán.

A műsor szerkezetéről mindjárt a kezdés után elmondta: istenkereső versekről van szó, a XX. század költőinek tollából. Míg az első részben a szabad akarat uralma olvasható ki a versekből (például József Attila: A számokról), addig a második rész már a megtérésről, Isten létezésének elismeréséről szól (például József Attila: Az úr érkezése), a harmadik pedig a lét legvégső értelmét érzékelteti (például Pilinszky János: Nyílegyenes labirintus). E részeket egy-egy klasszikus zene szakítja meg. Az ötletet Eperjesnek réges régen Latinovits Zoltán és Mensáros László estjei adták, amelyek nagyon megérintették.

Az ökumenikus jellegű válogatásban Ady Endrétől, Weöres Sándortól, Szabó Dezsőtől és Babits Mihálytól is hangzottak el versek az említett költőkön kívül. Megtudhattuk: Weörestől egy egysorost választott, amelyet csak egy ideje tett bele a műsorba. József Attila „Az Isten itt állt a hátam mögött” című verse kapcsán pedig elmesélte: úgy ismerte és sokáig úgy is mondta, hogy a „Négykézláb másztam. Álló Istenem” sorral kezdte, mígnem az egyik est után két irodalomtörténésztől meg nem tudta, hogy a vers valójában „Az Isten itt állt a hátam mögött / s én megkerültem érte a világot” sorral kezdődik. Ez a teljes, eredeti változat a később megjelent, József Attila-összes kötetben található.

Pilinszkyről, Adyról is bővebben hallhattunk, Eperjes előadása mellett pedig Négyessy Katalin gordonkajátéka volt még igencsak megkapó. A művész láthatóan, hallhatóan teljes odaadással játszott, egészen egyszerűen figyelni kellett azt a koncentrációt és beleélést, ahogyan a hangszerhez nyúlt. A zene csodálatos volt.

Eperjes végül Babits „Eucharistia” című versével zárt, bőséges átgondolni és emészteni valót adva a közönségnek.