Versbe foglalta a magyarság gondjait Serfőző Simon

A Zagyvarékasról indult, sokat látott és tapasztalt Serfőző Simon legújabb könyvébe hatvan év (1959–2019) költeményei kerültek bele. Ezeken keresztül jól követhető életútja, érzékenysége környezete és az emberi sorsok iránt, s a magyar társadalmat régóta sújtó problémákról is képet kaphat az olvasó.

A friss kötetet a Vörösmarty Társaságnál mutatták be, és a szerző mellett vendégként jelen volt Agócs Sándor költő, szerkesztő is. Ő arról mesélt, hogyan alakult a könyv sorsa, hiszen Serfőző először őt kereste föl az ötlettel a régi barátság jegyében. A megjelentetést anyagi okból mégis más kiadó vállalta, de Agócs így is nagyon örül, hogy e mű napvilágot láthatott.

Serfőző költészetéről és a tartalomról már Jánosi Zoltán irodalomtörténész beszélt. A versek szerkesztésének szervező elve az időrendiség volt – derült ki. Olvashatjuk tehát az egészen fiatalkori műveket, amelyek a magányos falusi gyermek sorsát festik le. Az ifjú Serfőző legjobb barátai az állatok voltak, szó szerint és lírájában is velük kezdett beszélgetni, s egészen érdekes költői nyelv alakult ki. Témáit kezdetben – a népköltészethez hasonlóan – környezete, annak tárgyai adták. Megjelenítette azt a mérhetetlen mennyiségű munkát is, ami a falusi, a paraszt­ember napját jellemezte, ugyanakkor az apró, mindennapi örömöket, ám a kommunista uralom miatti rettegést is ábrázolta.

A fiatalember a falusi környezetből kikerülve Szolnokon kezdett dolgozni, s akkor azt kellett megtapasztalnia, hogy bizony a munkásosztályt is kihasználják – elemzett Jánosi.

Serfőző költészete innen kezdett igazán elmélyülni, s figyelme a történelem felé fordult. Olyan nagy kérdésekkel is foglalkozott, mint Trianon, az ország vezetőinek alkalmassága. Verseinek mindig volt valamilyen szociografikus jellege: foglalkoztatta a falvakban egyedül maradtak sorsa, és költő- és írótársai – például Nagy László, Illyés Gyula, Juhász Ferenc – is formálták alkotói világát.

A szerelem is ott van azonban a sorok között, végtelen tisztasággal – tette hozzá az irodalomtörténész, aki felhívta a figyelmet a játékos gyermekversekre. Ezekből van kevesebb, hiszen Serfőző Simon a magyarság legkínzóbb gondjait vette a vállára, ami megakadályozta abban, hogy fölszabadult, játékos költő legyen.

Serfőző Simon az elhangzottakhoz hozzátette: a friss kötet őt is számvetésre készteti. Mostanság inkább prózát ír, mert szeretné megörökíteni azokat a történéseket és tragikus sorsokat, amelyekkel annak idején, fiatalkorában találkozott. Úgy érzi: a becsapottak most ugyanúgy be vannak csapva, mint régen, és ezt szeretné kiírni magából. Rengeteg tartozása van ugyanis…

Az esten a költő verseit Bobory Zoltán szavalta, megzenésített verseket Cserta Gábor adott elő, a házigazda pedig Bakonyi István irodalomtörténész volt.